Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár feladatkörének és szervezeti helyének változásai, 1875–1995 / 101–129. o.

114 Ad honorem Johannis Varga ezzel kapcsolatban a miniszter 1922. november 18-i, a Gyűjtemény egy etem Tanácsának alakuló ülésén elmondott beszédében: „az Országos Levéltárnak nem elsősorban az a hivatása, hogy nemesi családfákat, kamarási próbákat és hiteles másolatokat készítsen, hanem az, hogy ott igazi tudományos levéltári munka folyjon. Nagy hiba volt, hogy az Országos Levéltárt ettől a hivatásától elvonták. A levéltárra ráoktrojált e rendszer mellett magánosok apró-cseprő ügyei el lesznek ugyan intézve, de elintézetlen marad a magyar nemzetnek az a nagy ügye, hogy megismerhesse a 18. és 19. századi históriáját."

43 Klebelsberg idején tovább erősödött az intézmény tudományos kutatóbázis jellege (ebben természetesen nagy szerepet játszott az a tény, hogy akkoriban még nem voltak történettudományra szakosodott kutatóintézetek), de a valódi levéltári munka továbbra is háttérbe szorult. Jelentős esemény volt a Levéltári Közlemények című szakfolyóirat megindítása 1923-ban. Hasábjain az 1930-as években egyre nagyobb teret kaptak a levéltártudomány problémáival foglalkozó írások, így a periodika lassan a magyar levéltári irodalom színvonalas orgánuma lett, feladatul kitűzve a levéltártan, a levéltártörténet, a levéltár-ismertetés, a közigazgatás- és kormányzattörténet, valamint a hivataltörténet művelését.

44 Az intézmény vezetője 1942-ben kiadványkészítő programot dolgozott ki. Ennek gerincét ismertető leltárak és a levéltárakat létrehozó szervek történetéről szóló monográfiák képezték volna.

45 Megállapítható tehát, hogy már az 1940-es évek elején minden addiginál határozottabb módon megfogalmazódott az igény a levéltári irodalom intézményes művelésére. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy a Teleki Intézet 1941. évi megalakulásával létrejöhetett a történettudományi kutatás első szakosodott intézete is. A polgári korszak végéig nagy súllyal szerepelt az igazgatási tevékenység a MOL munkájában, ami mindvégig megakadályozta a levéltári feldolgozó feladatok megfelelő arányú végzését. A második világháború után, de még a teljes körű kommunista hatalomátvétel előtt született meg az első komplett levéltári törvényünk, az 1947. évi XXL te, amelyet — már az 1940-es évek elejétől kezdődően — a MOL készített elő. Ez a törvény (8.§-ában) az alábbiak szerint állapította meg az intézmény illetékességi, gyűjtő- és feladatkörét: a MOL — a Hadtörténelmi Levéltár illetékességébe tartozó iratok kivételével — ,,a) átveszi az államfőnek, a Nemzetgyűlésnek, a minisztériumoknak, a legfőbb állami számvevőszéknek, a kúriának, a közigazgatási bíróságnak, valamint más olyan hatóságoknak, hivataloknak, testületeknek és intézményeknek az ügyintézésükben rendszeresen már nem használt iratait, amelyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértésben kijelöl; b) gyűjti a főleg országos vonatkozású történeti értékű iratokat vagy ilyenek másolatait; c) vállalja történeti értékű iratoknak a 43 Gróf Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-1926. Bp., 1927. 123-124. 44 A folyóirat történetére 1. BÚZÁS

I JÁNOS: A Levéltári Közlemények hetven éve. LK, 64. (1993) 11-26. 45 Vö. SASHEGYI O.: Az Országos Levéltár kiadványkészítő, i. m. 11-12.