Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: A bizalom dokumentumai : II. Józsefhez intézett beadványok, 1768–1773 / 95–114. o.

Kulcsár Krisztina: A bizalom dokumentumai 97 sen meghallgatok."

6 1766-ban cseh- és morvaországi látogatását megelőzően sem a katonai parancsnoksághoz, sem a polgári szervekhez küldött leiratai nem említenek olyan felhívást, hogy az alattvalók panaszokat és kéréseket írásban is benyújthatnak. Valószínűsíthető tehát, hogy a kérvények leadását első alkalommal 1767-ben, a tervezett bánsági látogatás alkalmával engedélyezte. A rendelkezésbe foglalt kegyet-jogot helyi szinten kellett kihirdetni, leggyakrabban körrendelet útján értesítették a hivatalokat, törvényhatóságokat.

7 „Hirdettessék ki, hogy mindenki, akár katonai, akár polgári személy, szabadon benyújthatja nekem panaszát írásban, azzal a kitétellel, hogy aláírásával lássa el, tehát sem anonim, sem álneves feljelentéseket nem fogadok el, mivel saját nevével mindenki szabadon bemutathatja az igazságot; mindezen beadványokat kivizsgáltatom, majd Őfelsége, a császárné elé tárom őket."

8 Vajon mi vezette Józsefet arra, hogy ilyen rendelet hozzon? Vajon számított-e arra, milyen mennyiségben kap panaszokat? Az utasítás kihirdetése ugyanis hihetetlen mértékben mobilizálta a társadalmat, annak minden rétege, rendi, nemzetiségi, felekezeti, vagyoni különbségre való tekintet nélkül nyújtott be kérvényeket. Ezekből jól érzékelhető, milyen várakozásokkal és milyen bizalommal lépett fel a nép a császárral, a királynővel, az uralkodóházzal szemben.

9 Számos beadvány József látogatásának alkalmából született, hiszen évszázadok óta nem járt koronás fő Erdélyben. Emiatt nem csupán általános, nagyobb problémákat panaszoltak, hanem a nép a reménykeltő ifjú császártól várta mindennemű, apró-cseprő bajának orvoslását.

10 Egyes területi vezető hatóságoktól kezdve a helyi földesúrig többen megpróbálták megakadályozni az alattvalók tömeges kérvény leadási-kedvét, hullámát. 1768-ban a Temesvári Kamarai Adminisztráció külön megtiltotta a memoriálék leadását, és csak a társuralkodó haragjától tartva vonták vissza ezt a rendelkezést, két nappal a császár bécsi elindulása előtt.

11 Ennek ellenére a bánságiak 408 darab kérvénnyel nehezítették II. József csomagját. A felelős hivatalnokok ezért megrovásban részesültek. Az utazók hasonló esetekkel találkoztak Felső-Magyarországon, ahol a földesurak veréssel próbáltak hangsúlyozottan érvényt szerezni tiltásuknak. Erdélyben több helyütt is megtiltották az alattvalóknak, hogy memoriálékat adjanak le, vagy más megfelelő eszközt találtak arra, hogy elejét vegyék a rájuk nézve terhelő tartalmú panaszáradatnak. A brassói román alattvalók „elpanaszolták, [...] hogy bár nem tiltották meg nekik, hogy memóriáiét adjanak le, de szigorúan kikötötték, hogy csak a magisztrátus egy tagja vagy a jegyző írhatja le azokat; ezáltal képtelenek előadni 75 (1967) 66-103.; ZELLMANN, MÓNIKA, vereh. KoIIreider: Hofreisen Maria Theresias. Phil. Diss. Wien, 1966.; HARTMANN, ELEONORE: Die Hofreisen Kaiser Franz l. 1815-1835. Phil. Diss. Wien, 1968. 6 Österreichisches Staatsarchiv, Allgemeines Verwaltungsarchiv (= AVA), Hofkanzlei (= HKL) I. D. 1. 1765.

1. Nr. 28.; Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv (= KA), Hofkriegsrat Aktén (= HKR) 1766 Január 285. 1766. jan. 10. 7 A Bánságban 1773-ban Vinga magisztrátusa külön értesítést kapott. Arhivele Naeionale Timisoara {= ANT) Colleceia Dokumente. Achizíeie Begov. 3/1773. Temeswarer Landesadministration (= TLA) a vingai magisztrátushoz, 1773. mára 10. (Az egyetlen eredetiben őrzött, II. József utazásaira vonatkozó irat a Temesvári Nemzeti Levéltárban.) 8 KA HKR 1772-77-1. 17. pont. 9 I. (II.) Ferencnél is találkozunk beadványokkal. TRÓCSÁNYI ZSOLT: Erdélyi kormányhatósáp. levéltárak. Bp., 1973 (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai I. Levéltári leltárak, 5.) 172. 10 HAJDÚ LAJOS (ism.): Josupeit-Neitzel, Elke, Die Reformén Josephs 11. in Siebenbürgen. München 1986 (Studia Hungarica, 33). LK, 60 (1989) 143-145.; 144.