Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
Sunkó Attila: A Curia Militaris működésének nyomai... 1 alperes a felperes becsületét szóban 31 , szavakkal és tettekkel 32 sértette meg. 33 Előfordul továbbá felvett kölcsön visszafizetésének megtagadása is. 34 Jelentős eltérés, hogy a Quadripartitum szűkíti a curia militaris hatáskörét, amikor a már az 1486. évi törvényben és a Corpus Iuris függelékében egyaránt szereplő cselekményeket, az útközben egyedül történt kirablást és a tanúk nélkül történt kölcsönadás letagadását nem utalja e fórum elé. 35 A törvényben meghatározott esetek közül az egyedül úton lévő egyedül lévő általi kifosztására {si solus a solo in itinere nullo spectante spoliaretur) vonatkozó példa nem ismeretes. Megfigyelhető e feltétel — tanú illetve bizonyíték hiánya — a kölcsön letagadását tartalmazó ügyben is. Az ügyletről ugyanis oklevél tanúskodik, melyet a perben bizonyítékként fel is használtak. Annak, hogy az ügy mégis a curia militaris elé került, indokául szolgálhat, hogy a felperes udvari ember, kamarás, valamint az a tény, hogy az alperes eleve hitére kötelezte el magát. 36 A szóbeli becsületsértés több megvalósulása is ismert, ekkor a gyalázkodó szavak használata igazolható, ám a sértés nyilvános helyen, tanúk előtt hangzik el. 37 Az intézmény Mohács utáni működésére utaló közvetett bizonyíték az a különösnek számító eset, amikor a becsületsértés vádját elkerülendő, a vádra esetleg okot adó cselekmény elkövetése előtt, mintegy előzetes felmentést kérve fordul a peres fél ehhez a fórumhoz és kéri annak állásfoglalását. Az 1540-ben folyt erdélyi hadjárat — amelynek lefolyása Mindszenti Gábor naplójából és Verancsics Antal levelezéséből rekonstruálható — epizódja Török Bálint becsületbeli ügye. 0, miután 1540. május 12-én a Szapolyai ellen lázadó vajdákat, Balassa Imrét és Maylád Istvánt felségsértésben bűnösnek találták, halálra ítélték, és meg31 1513: Dl 22396, 22431. 32 II. Lajos király Korlátkőy Péter kérelmére személye elé idézi Czobor Gáspárt, mivel „az 6 becsületét kisebbítette, a lakóhelyén szóval és tettel becsületében megtámadta." (in partibus residentiae suae in diminutionem honoris ipsius exponentis egisset ac honorem eiusdem tum verbis, tum actibus offendere non dubitasset) Hajnik I.: i. m. 64. 1525: Dl 24098. 33 1515: Dl 94802. 34 1518: Dl 23063, 1525: DL 24103, Egy ízben az alperes, kevendi Székely János „ becsülete, embersége és keresztény hite elvesztésének terhére" (sub amissione honoris et humanitatis ac fidei christianae) vett fel kölcsönt. 1525: Dl 24109. 35 „si solus a solo in itinere nullo spectante spoliaretur vei quicquam altér alteri sine alicuius testimonio commodaret aut aliquid ad secretas aures diceret et aliter neque spolium neque creditum neque etiam verba prolata probari possent." 1486. XVIII. t. c. „ A lovagi becsületbíróság hatáskörébe tartozó becsületügynek számít ha valaki szava, becsülete, tisztessége és emberségessége latba vetésével szóban, vagy írásos menedéklevelével kötelezve magát, ezek ellenére mást megcsal, megtámad, vagy perel, vagy ha mást gyalázó kifejezésekkel (verbis inhonestis, vituperosis et infamatoris) illet, annak rangját, becsületét nyilvánvalóan károsítván, például mást árulónak, orgyilkosnak, hűtlennek, tisztességtelennek, fattyú gyermeknek, hamis esküvőnek, esküszegőnek, hazugnak nevez vagy hasonló gyalázó szavakkal jogtalanul illet." 1 III. rész 9. cím. Corpus iuris hungarici, i. m. 1822. Observationes 2. 3. Más bűncselekményt a Quadripartitum nem utal a lovagi becsületbíróság elé DEGRÉ A.: A Négyeskönyv büntetőjogi, i. m. 74. 23. lábjegyzet Vö. DEGRÉ A.: A Négyeskönyv perjogi, i. m. 85-86. 40. lábjegyzet. Hajnik ezt az eltérést Degré szerint nem vette észre. DEGRÉ A.: A Négyesjog perjogi, i. m. 85-86. 42/a. lábjegyzet. 36 1525: Dl 24103. 37 „Verborum contra honorem Francisci prolatorum" II. Ulászló újra idézteti Dubraviczky Mihályt, akit nagylucsei Dóczy Ferenc „aulicus Regiae Maiestatis" kérelmére becsületsértési ügyben már egyszer beidézett, de ő az ország régi szokására hivatkozva, miszerint Zólyom megye sedriáján, ahol a meggyalázás történt, kellene őt beperelni, nem jelent meg. 1513: Dl 22431 1516: Dl 22396 HAJNIK I.: i. m. 62. Nelepeczky Ferenc gyalázkodó szavakkal nyilvánosan megsérti Székely Miklóst. 1516: Dl 94827 KARÁCSONYI JÁNOS: Becsületbírósági ítélet 1516-ból. Hadtörténelmi Közlemények, 4. (1891) 482.
