Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Koltai András: Komédia és diskurzus : Batthyány Ádám följegyzései a császári udvarról, 1635–1641 / 77–94. o.

78 Közlemények főúrrá kellett, hogy váljon. Talán udvari kapcsolatainak is köszönhette, hogy 1633. november 15-én II. Ferdinánd dunántúli kerületi és egyben Kanizsával szembeni végvidéki főkapitánnyá nevezte ki, bár véglegesítéséhez — szokatlan módon — még három év és egy uralkodóváltás volt szükséges.

2 Főkapitányként Batthyány egyre több időt töltött saját birtokain is, ahol igen gondos, írásszerető gazdának bizonyult. Gazdatisztjeit instrukciókkal, inventáriumokkal, urbáriumokkal és más gazdasági iratokkal látta el, deákjai használatára formuláriumokat íratott, önmaga számára pedig följegyzéseket készített teendőiről, útjairól és másolati könyvekbe jegyeztetett föl minden fontos dolgot, mint például országgyűlési artikulusokat és a békekötések szövegét.

3 Iratait, belértve levelezését, sőt levélfogalmazványait saját maga rendezte, föliratozta, majd leltárat készíttetett róluk, a családi levéltár okleveleit pedig egy „szakértő" ferences szerzetessel rendeztette.

4 Irásszeretetének bizonyítékai azok a naplószerű följegyzések, amelyeket különféle célból és alkalmakkor készített. 1634-től egészen haláláig — mindenekelőtt az udvari élelmiszerfogyasztás ellenőrzése céljából — rendszeresen vezetett itineráriumot, amelyben följegyezte, hogy hol aznap hol tartózkodott és hol étkezett.

5 Külön útinaplókat készített 1630. évi németországi és 1636. évi regensburgi utazásáról is.

6 Ezen iratok közé illeszkedik az alább közölt két bécsi följegyzés is, amelyeket ő maga ,,memoriale"-ként határozott meg. A memóriáié Batthyány Ádám számára nem irodalmi műfaj, hanem egyszerűen tájékoztató, leíró, „emlékeztető jegy" volt — ahogy Szenei Molnár Albert szótárában szerepel a memóriáié meghatározása.

7 Batthyány számtalan „memóriáié" 2 Batthyány Ádám életéről: PÉTER KATALIN: Esterházy Miklós. Bp., 1985. (Magyar Históra, Életrajzok). 168-169., KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ: Batthyány Ádám — egykorú levelek tükrében. Somogy, 1988. 1. sz. 73-77.; SZILASI LÁSZLÓ: ,,Vitéz-e avagy ájtatos?", I. Batthyány Ádám sajátkezű bűnlajstroma s ,,némely fontos kicsiség", Szeged, 1989. (Peregrinatio Hungarorum, 3.).; VÁRKONYI GÁBOR: Magyarok a római király választásán 1636-ban. Perlekedő évszázadok, Tanulmányok Für Lajos történész 60. születésnapjára. Szerk.: HORN ILDIKÓ. Bp., 1993, 187-214: 197-200.; KOLTAI ANDRÁS: Batthyány Ádám imádságoskönyve. Magyar Könyvszemle, 113. (1997), 187-200. — Házasságáról: JEDLICSKA PÁL: Eredeti részletek gróf Páljfy-család okmánytárához 1401-1653, Gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Bp., 1910. 107; WTLTHEIM, CASPARUS: Itinerarium, ed.: STEFFEN, A. Puhlications de la Section Historique de l'InstitutG.-D. de Luxembourg, 11. (1959). 1-188: 139.; TAKÁTS SÁNDOR: Zrínyi Miklós nevelőanyja. Bp„ 1917. 90-91. — Főkapitányi kinevezése: Magyar Országos Levéltár (= MOL) P 1315 Batthyány I. Ádám iratai (= P 1315), 4. cs., I. köt., 48-63. A kinevezés 1637-ig csak ideiglenes volt: PÁLFFY GÉZA: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból). Történelmi Szemle, 39. (1997), 257-288: 269, 280. 3 A gazdasági iratok: MOL P 1322 Batthyány cs. körmendi közp. igazgatósága. A formuláriumok: MOL P 1315, 2. cs., 1649, ff. 19-38. A másolati könyvek: uo., 4. cs., I-II. köt. Vö. BÁN PÉTER: A nyugatdunántúli Batthyány-uradalmak birtokigazgatási rendszere a XVII. század első felében. Agrártörténeti Szemle, 21. (1977), 24-71. 4 IVÁNYI BÉLA: Gróf Batthyány Ádám, a levéltárrendező. Levéltári Közlemények (= LK), 20-23 (19421945), 290-309.; KOLTAI ANDRÁS: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete. LK, 71. (2000), 207-231: 208-211. 5 Az 1634. évi itinerarium: MOL P 1313 Batthyány cs. törzslevéltára, Vegyes följegyzések, 269/a. cs„ f. 19r; Az 1641-1654 közötti inventárium: MOL P 1315, f. 119-165. Az 1657. évi itinerarium kiadása: Szilasi L.: i. m. 46-62. 6 Az 1630. évi elveszett naplóról: IVÁNYI BÉLA: A magyar könyvkultúra múltjából. S. a. r.: HERNER JÁNOS-MONOK ISTVÁN. Szeged, 1983 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 11), 217, n° 340. Az 1636. évi napló kiadása: SZILASI L.: i. m. 33-45. Vö. VÁRKONYI G.: i. m. 200-211. 7 SZENCI MOLNÁR ALBERT: Lexicon Latino-Graeco-Ungaricum. Heidelbergae, 1621. (RMNy 1239).