Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.

6 Közlemények ban is elavultnak minősülhettek, hiszen a törvénytár nem csak a hatályban lévő, hanem az összes törvényeket tartalmazza.

21 A Quadripartitumnak, amely jelentős kísérlet a Hármaskönyv utáni magán- és perjog fejlődésének feldolgozására,

22 általános jogfejlődésre kifejtett pozitív hatását ugyan a szakirodalom igen jelentősnek tartja, feltételezve, hogy újításainak jelentős része a Négyeskönyv szentesítésének elmaradása ellenére is átment a gyakorlatba,

23 konkrét, a joggyakorlatra is utaló példák bemutatásával azonban adós marad. így tehát nem meglepő, hogy a curia militaris eljárási szabályainak gyakorlati alkalmazására, bár a Quadripartitum kézirati szövegmásolatai már a XVI. század második felében elterjedtek, sem találhatunk hivatkozást.

24 A Négyeskönyvnek a Hármaskönyvvel való egybevetésekor bírósági szervezetet illetően jelentős eltérést jelent maga a curia militaris, a lovagi becsületbíróság, szervezete és eljárási szabályai és a párbaj, mint bizonyító eszköz a curia militaris előtt. Azonban sem rendszer, sem jogi célzatosság nem fedezhető fel a Werbőczy által mellőzött szokásjogi tételek beiktatása, valamint bírósági szervezet tekintetében.

25 A curia militaris elé tartozó ügyek A középkori 26 — I. Károly uralkodása alatti — megalakulása vitatott.

27 Nevét, mint magyar elnevezése is mutatja, eredetileg a szorosan a királyi udvarhoz tartozókról, ott a XIV-XV. században vitézi vagy lovagi szolgálatot elemtől (aulae regiae milites), kapta,28 akik személyes becsületének védelmére jött létre. Később udvarképességüket is megőrzendő, a királyi udvarhoz kevésbé szorosan kapcsolódók is kérték ügyük more curiae militaris elintézését így a bíróság jelentősége túlnőtt a királyi kúria keretein.

29 A Jagelló-korban az aulicusok (palotások), vagyis „az udvari személyzetnek általában a nemesség számára fenntartott rétegei" ügyeiben az udvari lovagi becsületbíróság volt illetékes.

30 A bíróság célja a felperes becsületének védelme és — legalábbis elviekben — az alperes becsületének elvesztése. Hatáskörét az ismert törvények és szabályzatok eltérőleg határozzák meg. A curia militaris elé került esetekben kimutathatóak az 1486. évi törvényben is megfogalmazott cselekmények. Az 21 PÁRNICZKY M.-BATYKA J.: i. m. 57. 22 ILLÉS J.: i. m. 4. 26. 23 DEGRÉ A.: A Négyeskönyv perjogi, i. m. 244. 24 ILLÉS J.: i. m. 17-18. 25 DEGRÉ A.: A Négyeskönyv perjogi, i. m. 234. 236-237. 26 Ezúton is szeretném megköszönni Kis Péternek (Magyar Országos Levéltár) a középkori forrásanyag feldolgozásában, értelmezésében nyújtott értékes segítségét. 27 HAJNIK I.: i. m. 62. A bíróságról részletesen 60-65. Hajnik „— konkrét, vonatkozó adatok idézése nélkül — feltételezi a curia militaris meglétét az Anjou korban." BERTÉNYI IVÁN: Az országbírói intézmény története a XIV. században. Bp., 1976. 47. 2R A Jagelló-korszakban azonban már nem szerepelnek. HAJNIK I.: i. m. 60-62. 29 Később a „honore et humanitate mediante" vállalt kötelezettség is ide tartozik: Dóczy Ferenc pere Székely János esztergomi prépost ellen. Az alperes a fizetést elmulasztja, nem jelenik meg, ezért elítélik. 1525: DL 24103. HAJNIK I.: i. m. 63 3Í) Kubinyi András: A királyi udvar élete a Jagelló-korban. Kelet és Nyugat között. Tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged, 1995. 319-320. 322.