Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - IRODALOM - Seres Attila: Transil'vanskij vopros. Vengero-ruminskij territorial'nyj spor i SSSR, 1940–1946. Dokumenty. Otv. red. Ž. T. M. Islamov. Moskva ROSSPEN 2000. = Az erdélyi kérdés : a magyar-román területi vita és a Szovjetunió 1940–1946. Dokumentumok. Felelős szerk.: Tofik Muszlimovics Iszlamov. Moszkva, 2000. / 282–285. o.

284 Irodalom elemzi a kérdés előzményeit, annak szerepét a román-magyar kapcsolatokban, valamint a szovjet külpolitikai kurzus és geostratégiai érdekek alakulásában. A tudományos igényességgel megírt átfogó bevezető nagy előnye, hogy nem fosztja meg az olvasót a kötetben szereplő primer források „felfedezésének örömétől". A bevezető kiemeli, hogy az Erdélyben élő népek közötti problémák a XIX. század első felében, a nemzeti újjászületés korszakában generálódtak, és az 1848-49. évi magyar forradalom és szabadságharc alatti magyar-román szembenállás miatt éleződtek ki. Erdély hovatartozásának kérdése azonban 1859-től volt napirenden, amikor a Moldva és Havasalföld egyesülésével megalakuló román nemzetállam fő törekvéseinek középpontjába a többségében románok által lakott Erdély anyaországgal való egyesítése került. A cári Oroszország az első világháború idején került közvetlen kapcsolatba Románia igényeivel, amikor az Antant hatalmak oldalán történő hadba lépése esetére kilátásba helyezte Erdély hozzájuttatását. A román nemzeti egységállam megteremtése azonban a világháború befejező szakaszában nem kötődött a szovjet állam segítségéhez, sőt egy Szovjet-Oroszországgal szembeni annexió tette lehetővé Besszarábia Romániával való egyesítését. A Románia által elért területi nyereségek érdekközösséget teremtettek a magyar és szovjet külpolitikában, amely a második bécsi döntés időszakában kristályosodott ki leginkább. A politikai nyomásgyakorlás eszközével ekkor a szovjet politika elősegítette Nagy-Románia egyes területeinek elcsatolását, és Észak-Erdély Magyarországhoz juttatását, bár tiltakozott a döntőbírói egyezmény meghozatalának körülményei miatt. A tanulmány szerzői, T. M. Iszlamov, a Szlavisztikai Intézet magyar szakértője, és T. A. Pokivajlova, a román történelem szakértője annak a véleményüknek adnak hangot, hogy Magyarország a Szovjetunió elleni hadbalépésének időpontjáig megőrizte függetlenségét, és a kelet-európai államokkal összehasonlítva, — Németország és Olaszország közt manőverezve — a legkevésbé kötelezte el magát Németország mellett. Mivel a Szovjetunió elleni háborúban mindkét állam részt vett, a szovjet vezetés 1941-1944 között egy szovjet protektorátus alatt működő önálló erdélyi állam megszervezését tartotta lehetségesnek a háború utáni Európában. Románia kiugrásával azonban a helyzet megváltozott, bár a szovjet vezetés a „magyar kártyát'' sem akarta véglegesen elveszteni, ezért nem ígérte meg egyértelműen a román-szovjet fegyverszüneti egyezményben Észak-Erdély egészének visszaadását, és ezért vezette be ott a szovjet adminisztrációt 1944 őszétől 1945 késő tavaszáig. A kibontakozó hibegháborús körülmények miatt, a román belpolitikai viszonyok átalakulásával párhuzamosan a szovjet érdekek a befolyási szférájába tartozó szovjet orientációjú Románia megerősítését kívánták meg, emiatt a Szovjetunió a párizsi békekonferencián határozottan a román álláspontot támogatta Magyarországéval szemben. A második tematikus egység a kötetben szereplő dokumentumok jellegét adja meg és ismerteti az iratok összegyűjtésének koncepcióját és módszertani tapasztalatait. A harmadik rész maga az okmánytár, a 127 dokumentumot tartalmazó egység. Az iratok a kronológiai elv alapján következnek egymás után, az első egy részlet Nyikolaj Saronov budapesti szovjet követ naplójából 1940. január 9-13. között, az utolsó pedig 1947. május 7-e körül keletkezett okirat Petru Groza magyarországi látogatásáról. Az iratok négy moszkvai levéltárból származnak, döntő többségük a téma szempontjából kulcsfontosságú Orosz Föderáció Külügyiminisztériumának Külügyi Levéltárából, illetve az Orosz Föderáció Elnöki Levéltárából, az Orosz Föderáció Állami Levéltárából, és az Orosz Állami Társadalom- és Poli-