Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - IRODALOM - H. Németh István: Károlyi Sándor levelei Érsekújvárból és három várvédő szabályzata. 1710. április, október. Összeállította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Bánkúti Imre. Vaja, 2000. / 279–280. o.

Irodalom 279 A koraújkori megyék történetének megírása a magyar történettudomány nagy adósságai közé tartozik. Erre azonban csak azután kerülhet sor, ha a forrásokat számba vették, a fontos forrásokat kiadták, a részletkérdéseket tisztázták. A megyei jegyzőkönyvek további kiadásának e folyamatban különösen fontos szerepe van. Tringli István KÁROLYI SÁNDOR LEVELEI ÉRSEKÚJVÁRBÓL ÉS HÁROM VÁRVÉDŐ SZABÁLYZATA. 1710. ÁPRILIS, OKTÓBER Összeállította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Bánkúti Imre Vaja, 2000. (Fólia Rákócziana 8.) 143 o. Amikor egy sorozat feltámadásának lehetünk tanúi, a történelem, a régmúlt iránt hevesen érdeklődő általában meglepődéssel és (miután egyszer már látta elhamvadni a számára kedves kezdeményezést) bizonyos szkepticizmussal vegyes érzelmekkel éli át ezt az eseményt. A Fólia Rákócziana is egy ilyen, sokak által eltemetett és (bizony) elfeledett forrásközlésre szakosodott könyvsorozat. Feltámadására éppen az ezredforduló, államalapításunk ezredik évfordulójakor került sor, s talán nem véletlen, hiszen az országos ünnepségek, lehetőségek által a magyar történelmi múlt felidézésének lehettünk tanúi. A múlt (ismételt) felidézése különösen fontos olyan korszakoknál, amelyek a történeti köztudatba mélyen beivódtak, de különféle okoknál fogva csak kevés szakember tud elmélyülten kutatni annak forrásaiban, kevés szakember tud fontos kézikönyveket, monográfiákat és nem utolsó sorban hézagpótló forráskiadványokat készíteni. Ilyen hézagpótló forráskiadvány a Bánkúti Imre által most közölt kötet, amely Károlyi Sándor 11, a vezérlő fejedelemnek írott levelét, valamint az ostromlott Érsekújvár védelmi elveit rögzítő várvédő szabályzatokat tartalmazza. Valamennyi irat a Magyar Országos Levéltárban őrzött Károlyi levéltár anyagában található, amely archivum már eddig sem volt ismeretlen a Rákóczi-szabadságharc történetét kutatók körében. A most kiadott iratokat is ismerte az irodalom (Márki Sándor alapvető feldolgozásában említi a Károlyi Sándor-féle leveleskönyvet), de valójában nem épült be a Rákóczi-szabadságharc kutatásába. E kötet ezt a beépülést teszi könnyebbé. A cél, vagyis az ismeretlen források közlése, nyilvánossá tétele, komoly szakmai hátteret feltételez, amely ez esetben nyilvánvaló. Bánkúti Imre sok évtizedes szakmai tudással felvértezve olyan munkát tett le az asztalra, amelyről méltán állapíthatjuk meg, hogy a Fólia Rákócziana megújulásához vezet. A szerző nem vállalva — hisz egy forrásközlésnek nem ez a célja — az Érsekújvár körül 1709-1710 körül kialakult helyzet mély, minden részletre kiterjedő elemzését, olyan bevezető tanulmányt írt az általa közölt források elé, amely a szabadságharc történéseiben járatlan olvasót (akik közé jelen sorok írója is tartozik) pontosan tájékoztatja arról a szituációról, amelyek között a levelek, valamint a várvédő szabályzatok megszülettek. E nélkül a források csupán oly módon jelennének meg a kötetben, mint érdekességek, valódi értéküket nem mutatnák meg az olvasónak. A bevezető pontosan ezt pótolja: leírásával, elemzésével elvezeti a kötet forgatóját a helyszínre, Érsekújvárra, megismerteti a levelek írójával, Károlyi Sándorral, valamint a szabadságharc más ismert és kevésbé ismert szereplőivel, bemutatja azokat az alapvető és e helyzetben speciálisan felmerülő problémákat, amellyel a korszak katonáinak meg kellett küzdeniük.