Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - MÉRLEG - Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei : rendhagyó könyvismertetés : Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban (1300–1525). Összegyűjtötte, átírta: Balogh István. Szerk.: Érszegi Géza. A szerkesztő munkatársa: Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2000. / 261–273. o.

Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei 273 Károly Lőcsét vagy Nagy Lajos Kassát megajándékozta. Az árumegállítás kiváltsága egy irányban (keletről nyugatra) folytatott kereskedelemre vonatkozott, csak a szerdai piac idejére korlátozódott. Az oklevelek megfogalmazója az áruk köréből a sót emelte ki, amit a település közlekedésföldrajzi helyzete, a táj állattartása magyaráz meg. Ahogy Szatmár és a többi helység rovására növekedett Debrecen súlya, fejlődött a kereskedelem, amiképpen bővült az áruk köre, megnőtt a sókamarák száma, úgy értékelődött át véleményünk szerint a bátori kiváltság.

46 A nyírbátoriak igényében — úgy véljük — az elsősorban a sóhoz kapcsolódó árumegállító jog egyik hazai példáját fedezhetjük fel. Ismertetésünk címében a kérdőjel szó olvasható. Nem véletlenül, ugyanis úgy tűnik, az oklevelek még kérdéseket vetnek fel, tehát óvatosnak kell velük szemben lennünk.

47 Az állattartásssal kapcsolatban nem lehet megfeledkezni arról, hogy Szabolcs megyének a Közép-Tisza felé eső nyugati részén kevesebb sóra lehetett szükség, ugyanis a sós szik a 18. században fedezte a falusi gazdák állatállományának a szükségletét.

48 Visszatérve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltár forráskiadványára, elmondhatjuk, a gyűjtemény értékes könyvvel gazdagította a középkori forrásokkal foglalkozó publikációk sorát, s remélhetőleg más vidéki közgyűjtemények hasonlóképpen közzé fogják tenni a náluk őrzött okleveleket. KUBINYI A.: Polgárság a mezővárosban, i. m. 189. Párhuzamként kínálkozik, hogy Brassó árumegállító joga — a város kereskedelmi érdekeinek megfelelően — csupán a magyar királyságból Havasalföldre irányuló forgalomra vonatkozott. 1369-ben Nagy Lajos ugyanis megtiltotta a lengyel, a német és a kassai kereskedőknek, hogy Brassón túl tovább menjenek, s előírta, hogy posztóikat — miképpen Budán szokásos — itt bocsássák áruba. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, II. Hrsg. v. ZIMMERMANN, FRANZ, WERNER, CARL und MÜLLER, GEORG. Hermannstadt, 1892. 336. Ezen a tájon tehát a nyugat-kelet irányú forgalom legfontosabb árucikkének a posztó számított. Megválaszolásra váró kérdés például, miért épp 1512-ben láttak okot arra, hogy királyi oklevélben átírassák a négy iratot. Vizsgálandó az oklevelek anyaga. TAKÁCS PÉTER-UDVARI ISTVÁN: Adalékok a Felső-Tiszavidék sógazdálkodásához. Hodinka Antal Emlékkönyv. Szerk.: UDVARI ISTVÁN. Nyíregyháza, 1993. 317, 321-322. A Szamos- és Bereg-vidéken, a Nyírségben ritka a szik. Vö. STEFANOVITS PÁL: Magyarország talajai. Bp., 1963. 232-233, 241, 247, 254-257.