Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
26 Közlemények Az 1516. augusztus 16-án Szentgyörgyi Bazini Péter országbíró által Székely Miklós felperes és Nelepeczy Ferenc ügyében kiállított magyar nyelvű ítéletlevél azonban nem él egyik törvény adta büntetésfajta alkalmazásának lehetőségével sem. A bíróság, figyelembe véve azt is, hogy alperes a sértő szavakat felindulásában mondotta, döntése szerint mindkét fél „becsületében megmarad" felszólítván őket, hogy egymásnak megbocsátva ezentúl egymással békében éljenek. 130 Érvényesül tehát az alapvető törekvés, a királyi udvarhoz közelálló pereskedők kényes ügyének elsimítása. Nem zárul ilyen békésen és mindegyik résztvevő számára kedvezően Justh Menyhért becsületügye testvére Boldizsár és Szluch Márton ellenében. A felperest, Justh Menyhértet visszahelyezik ugyan korábbi becsületes és tisztességes állapotába és az igaz és megbízható nemesek testületébe 131 , az alpereseket azonban büntetéssel sújtják. Justh Boldizsárt, mivel bemocskolta és befeketítette (obfuscare et denigrare) Justh Menyhértet és a nemesek és vitézlő emberek közösségéből ki akarta zárni, azért hogy ne örvendjen az igazának, hanem a szavait „sirassa, megbánja" (lugeat et defleat) 50 nehéz márka, azaz 200 forint fej váltság megfizetésére kötelezik a Hármaskönyv vonatkozó rendelkezése szerint és el is rendelik a bírság behajtását. 132 Szluch Mártont, meghagyják a lopás gyalázatában, nehogy mások is így tegyenek, sőt elriadjanak, kizárják az igaz nemesek közül és köztolvajnak ismerik el. (a coetu et consorcio virorum nobilium et honestarum personarum relegatus et seggregatus sit et tanquam publicus fur ubique reputetur). Az ítéletlevél fontosságát emeli, hogy ez utóbbi rendelkezés a curia militaris által kimondható becsületvesztés (infámia, amissio honoris) büntetésének egyetlen eddig ismert kimondása, jóllehet, az ítéletet valószínűleg ezúttal sem hajtották végre, csak fenyegetésként alkalmazták a Justh Menyhért és Szluch Márton között a későbbiekben létrejött egyezség szerint, annak ellenére, hogy az irat külzetén az igen elrettentő „becstelenség örökös büntetése" (perpetua infamiae poena) meghatározást találjuk. Mel? dolgokath n?lwan ererthewnk, hogh ez zok herthelensegbewl, haragból es bozwsagbol thewrthenthenek m?erth hogh ez zok hallomásból thewrthenthenek es az mas fel annak sem engedewth, az thewb zok ked?gh hethelensegbewl, haragból es bozwsagbol az Nelepeczy Ferenczthewl mondatthanak es lewtthenek, azerth ismer?wk, hogh m?ndezek egh fel th?ztessegenek es nem arth, hanem m?nd az ket h fel th?ztessegebe meghmarad,echersm?nd eghmasnak kezeth adwan, eghmasnak m?ndem,bewl meghboch?assanak es innenthowa ?o békességben eghmassal ell?enek." KARÁCSONYI J.: i. m. 487. KUMOROVITZ L. B.: i. m. 368-369. „in suo pristino honore et honestu statu relinquendum, ac coetui et numero verorum et proborum nobilium honestarumque personarum aggregandum et numerandum". Homágium, vérdíj, fej váltság: Főpapok, zászlósurak négyszáz, nemes kétszáz forint fizetésére kötelesek a felperesnek, elsősorban ingóságaikból, ha ez nem elegendő ingatlan vagyonukból. Az ezután fennmaradó ingó, illetve ingatlan részt a bíró és a felperes közt osztják meg. WERBŐCZY I.: i. m. II. XLIII. 2-3.§ C. C. V. I-IV. Kisebb hatalmaskodás esetén egységesen száz forint, amit fele-fele arányban osztanak meg a bíró és a felperes közt, valamint a felperes keresetében előadott károkat is megtérítik csak a felperes számára. Vagyonvesztés vagy egyszerű bírság kétharmada a bírót, egyharmada a nyertest illeti, először mindig az ingóból, ha nem elég, akkor ingatlanból. Először leválasztották az illető saját vagyonát a fiúk, lányok, atyafiakétól. Ezt aztán kétharmad egyharmad arányban felosztották a bíró és a pernyertes közt, zálogcímen, visszaváltásig. Ha azonban, mint a fejváltsági ítéletnél az ellenfélnek ötven homagiális márka járt, amely csak az ellenfelet illette meg és tőle csak örökbecsüvel volt visszaváltható, akkor a birtokból ezt kellett először kihasítani. HAJNIK I.: i. m. 403-404. ANGYAL P.-DEGRÉ A.: i. m. 35-38, 59, 93, 46-47.
