Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - MÉRLEG - Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei : rendhagyó könyvismertetés : Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban (1300–1525). Összegyűjtötte, átírta: Balogh István. Szerk.: Érszegi Géza. A szerkesztő munkatársa: Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2000. / 261–273. o.

Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei 265 már említett kancelláriai hamisítvány írta át (amit később még sokszor átírtak), ám közülük kettőnek (4. sz., 6. sz.) rongált, korhoz köthető példánya ma is fellelhető a megyei levéltárban.

12 Az utóbbi időben több kutató megkérdőjelezte ezeknek az okleveleknek a hitelességét. Szakály Ferenc mind a hármat a 15. század második feléből származó hamisítványnak tartotta. Balogh István elismerve kétségeinek jogosságát, és úgy vélekedett, hogy a 4. sz. okmány nem hiteles, ám a többi is kétséges. Ezzel szemben az addig ismert adatokat mérlegre téve, Kubinyi András nem látott okot arra, hogy Nyírbátor előjogában kételkedjen. Jelen kiadványunk óvatosan fogalmazva mind a hármat gyanúsnak tartja, különösen a második 1332. február 17-i kiadványt (5. sz.).

13 Meglepő, hogy ilyen kis település árumegállító joghoz jusson (egyszerre három kiadvány készüljön az ügyben), így nem vitás, igen indokoltan fogalmazódtak meg a kételyek. Ebben az időben egyetlen földesúri helységként jutott ehhez a kiváltsághoz. Érdemes az okleveleket s Nyírbátor piaci helyzetét megvizsgálnunk. Az árumegállító joggal foglalkozó okmányok közül kettő köthető a 14. századhoz. A Visegrádon kibocsátott oklevelek iránti bizalmunkat írásuk mellett növeli az a körülmény (bár a kételyek teljesen nem oszlathatók el

14

), hogy a rongált pergamenek hátoldalán ma sem halványult el az egykor rányomott, 11,5 cm átmérőjű nagypecsét (Henzsel Ágota szíves közlése, amit ezúton köszönök meg) körvonala. Ebben az időben a pátens oklevelek hátlapjára a teljes sigillum simplex-et (felségpecsét előlapja), míg a zárt levelekre annak csupán lényeges részeit nyomták.

15 1331 után általánossá vált a kancelláriai jegyzetek alkalmazása. Ilyen feljegyzést ugyancsak találunk rajtuk, mégpedig szabályszerűen, a rányomott pecsét alatt.

16 A jegyzet szerint az ügy relátora Pál bán volt. Garai Pálról van szó, aki 1320-1328 között valóban betöltötte a macsói báni méltóságot. 1332-ben már a királyné udvarbírája (1331-1336) és szatmári 12 Az 1332. február 17-i (4. sz.) oklevél narratio-ját hasznosította GYÖRFFY GYÖRGY: Adatok a románok XIII. századi történetéhez és a román állam kezdeteihez. Történelmi Szemle, 7. (1964), 554.; magyar fordítása hibával: Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv. Szerk. CSERMELY TIBOR, HÁRSFALVI PÉTER. Nyíregyháza, 1970. 37-38.; BALOGH ISTVÁN: A Báthori család négy oklevele (13301332). Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv, XIII. Szerk.: GALAMBOS SÁNDOR, KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA, JÁNOSI ZOLTÁN. Nyíregyháza, 1999. 107-132. 13 SZAKÁLY F.: i. m. 395-397. (Itt olvasható bő tartalmi kivonatuk is!); BALOGH I.: A Báthori család, i. m. 127-130.; Középkori oklevelek 28-29., 30., 32.: KUBINYI ANDRÁS: Polgárság a mezővárosban a középkor és az újkor hajnalán. BUKSZ, 9. (1997) 2. sz. 189.; KUBINYI A.: Városfejlődés és vásárhálózat, i. m. 25. Az Ecsedi-ág alapítójáról, Lőkösről 4. sz. oklevelünkből tudjuk meg, hogy Havasalföldön pusztult el (1330-ban). Karácsonyi János, aki még nem ismerhette a három nyírbátori okmányt, azt írta róla, hogy korán meghalt, ám leszármazási tábláján (hivatkozás nélkül) 1335-ös évszám szerepel (KARÁCSONYI JÁNOS: A magyar nemzetségek a 14. század közepéig. Bp., 1901. (reprint: 1995) 476-477.) Engel Pál elfogadta a Lőkös haláláról szóló híradást (ENGEL PÁL: Középkori magyar genealógia. CDROM. Bp., 2000.). 14 Remélhetőleg az évszázadok során súlyosan megrongálódott (s megmentésük érdekében restaurálásra szorult) oklevelek anyaga egyszer megvizsgálható lesz, s eldönthető, nem rejtőzik-e lekapart szöveg a jelenlegi alatt. 15 KUMOROVITZ L. B.: i. m. 72-73.; Sigilla regum — reges sigillonim. Királyportrék a Magyar Országos Levéltár pecsétgyűjteményéből. Szerk.: ÉRSZEGI GÉZA. Szöveg: ÉRSZEGI GÉZA, SÖLCH MIKLÓS. Fényképezte: SZELÉNYI KÁROLY. Bp., 2001. 64. 16 SZENTPÉTERY IMRE: A kancelláriai jegyzetek az Anjou-kori okleveles gyakorlatunkban. Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Bp., 1933. 472, 475-479.