Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.
206 Forrásközlések kardinális. Ehelyett inkább írjon az érsek szép gratuláló levelet az újonnan megválasztott IX. Kelemen pápának, és a három unokaöccsének, írjon az államtitkárnak, és még néhány befolyásos bíborosnak, tanácsolta Vanoviczi. „meglátja Nagyságod, hogy az Nagyságod feje és öltözete megpirosodik", azaz bíboros lesz. Ezeket a leveleket juttassa el a kúriai ágensnek, De Vechiis apátnak, akinek küldjön mihamarabb 90 scudot. Spinola bíboros, a korábbi bécsi nuncius, nagy jóakarója Szelepcsényinek, és most abba a kongregációba került, ahol a magyar püspökségekről döntenek, neki is írjon az érsek, javasolta Vanoviczi, aki egy hét alatt — biztosította a patrónusát — kétszer is beszélt Spinolával. írjon Landgravius azaz a hesseni bíborosnak is, 24 javasolta a kúriai ügyekben igencsak tájékozott pálos az érseknek, de persze a „vöres sövegről semmit sem, hanem csak úgy, hogy Nagyságod szolgál" neki, mint a birodalom kardinális-protektorának, és — javasolta — egy füst alatt mindjárt ajánlja be Vanoviczit is a kardinális kegyeibe. 25 1668. január 16-án azután Szelepcsényi vágya teljesült, a pápától elnyerte a palliumot, de ezt nem maga Vanoviczi vitte Nagyszombatba, mert ő Rómában maradt, hogy intézkedjen a pálos ház ügyében. Vanoviczi azért is igyekezett elnyerni Szelepcsényi érsek jóindulatát, mert segítséget várt tőle a római pálos ház megvételére, ami római tartózkodásának központi feladata volt. Ezért miközben újból és újból írt a most már valóban biztos palliumról, egyúttal a pálosok római hospitiuma számára szóba jöhető házakat és ezek vételárát is az érsek figyelmébe ajánlotta. Vanoviczi és a püspöki cím Sok más misszionáriustársához hasonlóan, Vanoviczi is igencsak szerette volna, ha püspökké nevezik ki. A pálos misszionáriusnak azonban nemcsak jóakarói voltak a bécsi császári udvarban: az esztergomi érsek, Lippay György szemmel láthatóan nem kedvelte, és ellenségei voltak a jezsuiták is - ez utóbbiak valószínűleg még a felső-magyarországi, velük rivalizáló misszionáriusra haragudtak meg. 1661. januárjában Vanoviczi arról számolt be a jóakarójának, Rottal grófnak, hogy Lippay György esztergomi érsek megtudta, hogy I. Lipót király titkos tanácsosai „kegyelmességüket mutatják" Vanoviczi iránt, akit a király maga is kegyével akar kitűntetni. Lippay azonban gyorsan ellenakcióba lépett, a trencséni jezsuita kollégium rektorával, Vid Lászlóval levelet küldött Lipót király gyóntatójának, a szintén jezsuita Philipp Millernek, és megakadályozta a „gratiát". Vanoviczi erre Rottalnál, Portiánál és Szelepcsényi György kancellárnál (a későbbi esztergomi érseknél) keresett védelmet. 26 Vanoviczi arra is félreérthetetlen célzásokat tett, hogy mindez azért van, mert ő a kancellár, azaz Szelepcsényi pártját fogta, lám, ez a fizetség. Vanoviczi nem írt arról, hogy mi lett volna ez a királyi kegy, amit Lippay prímás ilyen határozottan megakadályozott. Feltételezem azonban, hogy Lipót császár és király (a bécsi udvarban lévő jóakarói javaslatára) erdélyi címzetes püspökséget akart adományozni a pálos 24 Friedrich von Hessen-Darmstadt bíboros, (latinosan Landgravius de Hassia) 1652-től bíboros, a máltai lovagrend nagyperjele (| 1682). 25 Vanoviczi a biztonság kedvéért a pontos titulusokat is beírta a levelébe, nehogy eltévesszék Szelepcsényi titkárságán. Szeptember 24-én már arról írt Vanoviczi, hogy a pallium november közepére várható, és ajánlkozott, hogy bár teste vén és törődött, maga viszi el Szelepcsényinek, tudván, hogy így még inkább az érsek kegyeibe ajánlhatja magát. 26 MOL P 507 Nádasladányi Nádasdi család levéltára 11. cs. Levelezések. A.V. No. 432. Fol. 346. 1661. január 1. Nagyszombat.
