Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.

200 Forrásközlések A Vanoviczit támogató katolikus nagyurak egy része paradox módon érkezett a misszió területére: a protestáns vallásszabadságot zászlajára tűző református erdélyi fejedelem I. Rákóczi György seregével jöttek ide. Az erdélyi arisztokrácia egy igen jelentős része katolikus volt, így Vanoviczi egyik támogatója, az erdélyi generális, a Bihar megyei missziót is pártfogoló Kornis Zsigmond is Rákóczi hadaival vonult be Felső-Magyarországra. Rákóczi fejedelem svéd szövetségben harcolt, így a szövetségese volt az odahaza a hugenották hatalmát katonai erővel megtörő, de az európai politikában a Habsburgok ellen küzdő Richelieu bíboros Franciaországának, a harmincéves háború „protestáns" pártja legfőbb támogatójának is. így Vanoviczi hamarosan a francia király Rákóczihoz küldött követe, de Croissy gróf előtt misézhetett a protestáns vallásszabadságért oly eredményesen harcoló erdélyi fejedelem táborában... Vanoviczi nagyon jól tudta, hogy a katolikus restauráció nemcsak a lelkek megnyerését jelenti - a pálos szerzetes az egyik legfontosabb feladatának tekintette a 16. században a rend számára elveszett kolostori birtokok visszaszerzését. A pálos rend, mint remeterend, elsősorban földbirtokaiból tartotta el kolostorait, tagjait, és a rendi élet újjáteremtésére ezekre ismét igen nagy szüksége volt. A reformáció idején elenyészett kolostorok birtokaira a környék főurai és nemesei tették rá a kezüket, és később is kevés hajlandóságot mutattak arra, hogy ezekről lemondjanak: a kolostorokhoz tartozó jószágoktól még akkor sem szívesen váltak meg, ha a család már rekatolizált, és a nemesek a római hit buzgó vagy akár erőszakos terjesztői lettek. (A konventuális ferences szerzetesek többször beszámoltak Rómába írt leveleikben arról, hogy a rekatolizált felső-magyarországi birtokosok a rendjük régi kolostorát hajlandóak ugyan viszszaadni, de csak a ferences rend reformált obszerváns ágának - annak ugyanis a rendi szabályok értelmében nem lehettek földbirtokai...) Vanoviczi misszionáriusi sikereit értékelve tehát nemcsak a hatásos prédikációkat, meggyőző hitvitákat, a protestáns várkapitányok kezétől elszenvedett üldöztetését kell számba vennünk, hanem azt a fáradságos és szívós munkát is, amellyel azon igyekezett, hogy viszszaszerezze a pálos rend régi birtokait, illetve főúri és nemesi adományok, végrendeletek révén újakat nyerjen. Vanoviczi felkutatta, és az amúgy is katolikus kézben lévő hiteles helyekkel, a Jászon élő egri káptalannal vagy a leleszi konventtel átírattatta a pálosok birtokaira vonatkozó régi okleveleket. Nemcsak a szántók, legelők és erdők visszaszerzéséért küzdött, hanem tárgyalt a különböző malmok vagy a rendhez tartozó, a falvakban elszórtan élő jobbágyok ügyében is, és évekig harcolt egy miskolci kocsma pálosokat illető bevételeiért. Vanoviczi Jánost, a nemesi származású (ez a 17. század rendi társadalmában még egy szerzetes esetében is igen fontos volt!), művelt, világlátott pálost elfogadták tárgyalópartnernek a felső-magyarországi nemesi udvarházakban, főúri kastélyokban is. Vanoviczi szívós módszereire rendkívül jellemző a Lónyay Zsigmond beregi főispánnal, Felső-Magyarország egyik előkelő — és nem kevésbé befolyásos rokonsággal rendelkező — nagybirtokosával folytatott tárgyalássorozata. Lónyay aranyosmeggyesi kastélyába Vanoviczi 1647-ben nem egyedül érkezett, hanem két kanonok társaságában jött, hogy szót váltsanak a nemesúrral a pálos birtokokról. Vanoviczi fellépésének nem annyira a két kanonok rangja adhatott súlyt, mint inkább az, hogy az egyikük, Lónyay András esztergomi kanonok nem volt más, mint a földesúr, Lónyay Zsigmond unokatestvére. Vanoviczi két napi barátságos tárgyalás