Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.

Tóth István György: A remeterend... 197 A pálos misszióból kimaradt területek: a hódoltság és Erdély A pálos missziók súlypontja mindvégig Felső-Magyarország, azaz a Felvidék Kassa körüli keleti része volt, de az 1660-as évek végén már a Nyitra megyei Felsőelefánton, a Pozsony melletti Máriavölgyben, a dunánúli Pápán és Sopronbánfalván is működött pálos misszió, egy misszionárius pedig Horvátországban erősítette a katolikus híveket - mivel itt számottevő protestáns lakosság már igen régóta nem volt, térítésre sem volt szükség. A pálos missziók tehát — bár az egész 17. században a Felvidék keleti része maradt a működésük legfőbb területe — ekkor már az egész királyi Magyarországra kiterjesztették a hatáskörüket. Ennek ellenére a pálos hittérítés számára a legfontosabb terület mindig FelsőMagyarország maradt: 1669-ben Vanoviczi jelentésében 13 pálos misszionáriust sorolt fel - ő maga volt a tizennegyedik. A 13 misszionárius közül hét térített Felső-Magyarországon, egy szerzetes Ecseden, három-három pedig Tőketerebesen és Sátoraljaújhelyen. Három pálos missziózott a Felvidék nyugati felében. Elefánton és Máriavölgy ben, ketten a Dunántúlon, Pápán és Sopronbánfalván, egy pedig Csáktornyán - maga Vanoviczi ekkor Rómában lakott. Felső-Magyarországon valóban égető szükség volt a katolikus misszionáriusokra, és ez a régió sem veszélytelennek, sem pedig — legalábbis katolikus szempontból — konszolidált vidéknek nem volt nevezhető, amikor Vanoviczi János megkezdte itt misszionáriusi szolgálatát. Vanoviczi azonban, mint minden Magyarországon térítő misszionárius, jól tudta, hogy Rómában a missziós főhatóság, a Hitterjesztés Szent Kongregációja előtt igazi tekintélyt csakis a pogányok között végzett misszió adhat. Nem véletlenül hangsúlyozta Vanoviczi még Rómában 1642-ben, misszionáriusi felhatalmazást kérve, hogy a török megszállta Magyarországon, a törökök közt szenvedő katolikusokon is segíteni akar - így nyilvánvalóan könnyebben kapott a Hitterjesztés Szent Kongregációjától, rendjéből elsőként, missziós megbízatást. Ezért hangsúlyozta ki azután 1658-ban Rómába írt első és legfontosabb nagy jelentésében, hogy rögvest megérkezése után Sajóladról (a közeli török birtokos, Ahmed aga segítségével és közvetítésével) védlevelet kért Piri Mehmed egri pasától. Az okmányt az egri várban 1643. június 29-én magyar nyelven állította ki egy török íródeák, ezt azután Vanoviczi latin fordításban, a nagyobb hatás kedvéért még a török pecsétet is gondosan lerajzolva, megküldte a bíborosoknak. Valójában azonban sem maga Vanoviczi János, sem pedig a többi pálos misszionárius nem terjesztette ki a térítő munkáját magára török hódoltság területére, hanem csak a hódoltság szélét, a kettős hódoltság területét járták be. Sajólád, az ottani pálos kolostor és környéke is ilyen, a töröknek is adózó, de a királyi Magyarországhoz tartozó vidék volt. A hódoltsági misszió igazi mesterei kétségtelenül a Magyarországra a török birodalom belsejéből „kifelé" érkező bosnyák obszerváns ferencesek voltak. De nemcsak a szultán alattvalói hirdethették a katolikus hitet a pasák földjén. Vanoviczi missziójával egy időben magyar jezsuiták, magyar obszerváns ferencesek, de még Fulgenzio a Jesi, a római rendtartományból Gyöngyösre, majd Erdélybejött, az itteni nyelveket nem beszélő olasz obszerváns ferences misszionárius is sikeresen misszióztak a hódoltságban. Ha arra gondolunk, hogy a Felső-Magyarországon térítő pálos misszionáriusoknak milyen sok kínzást, verést, fogságot kellett az 1670-es években a kuruc felkelők kezétől kiállniuk, és közülük többen vértanúhalált is haltak,

12 akkor a hódoltságbeli misszió akár ve12 NAGY-BOZSOKY JÓZSEF: Beszámoló Csepellény György pálos vértanú földi maradványainak azonosításáról. Varia Paulina, i. m. 229-233., I. GY., TÓTH: Relationes, i. m. 140-156., 189-195.