Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.
Tóth István György: A remeterend... 193 papok. Vanoviczi 1642 végétől haláláig, 1678 elejéig missziózott — igaz, jókora megszakításokkal — Felső-Magyarországon. Amikor a misszióját megkezdte, akkor ez a vidék a Habsburg-király országához tartozott, korábban azonban, 1621 és 1629 között Bethlen Gábor birtokolta - ami természetesen a protestánsoknak kedvezett. Vanoviczi ideerkezésekor az erdélyi fejedelem, az igen buzgó református I. Rákóczi György családja volt a vidék messze legfontosabb földesura, aki ÜL Ferdinánd alattvalójaként, magyarországi mágnásként is maga mögött tudhatta erdélyi fejedelemsége tekintélyét. A másik legfontosabb földesúri dinasztia (ez fejedelmeket nem, de trónkövetelőket adott Erdélynek is), a Vanoviczivel szoros kapcsolatba került Homonnai tagjai a 17. század eleje óta katolikusok voltak és a katolikus hittérítés buzgó támogatói. A régió birtokos nemesi családjai között is találunk katolikusokat, így az egymással rokonságban álló Gersei Pethő és Melith famíliák a konventuális ferences rend fontos patrónusai voltak. A vármegyei nemesség a református, míg a falai és privilégiumai mögé zárkózó szabad királyi városok az evangélikus vallást követték. A magyar parasztok nagyrészt reformátusok, a szlovákok evangélikusok voltak, és Vanoviczi és pálos misszionáriustársai jelentései e vidéken élő anabaptistákról is szóltak. A parasztság jelentős része, főként a rutének, a görögkeleti vallást követte, és ebben az időben, 1646-ban indult meg a munkácsi püspökségben az unió. A pálos misszionáriusok kezdetben elsősorban a pap nélkül, szórványban élő katolikusok lelki gondozását, és a hitükben való megerősítést tartották a legfőbb feladatuknak, és csak másodsorban a reformátusok és evangélikusok katolikus hitre térítését. Az ortodoxokkal eleinte keveset törődtek, csak később, a pálos misszió kibontakozása után kezdtek felfigyelni rájuk. A század második felében Vanoviczi misszionáriustársa, majd helyettese a misszióprefektusságban, Benkovich Ágoston (a későbbi várad i püspök) az egri püspök görög katolikusokért felelős vikáriusaként törődött a görögkeletiek térítésével és a görög katolikusok megtartásával. 9 Felső-Magyarország politikai és vallási helyzetét még az is bonyolította, hogy a Szepességben 13 várost még a 15. század elején Zsigmond császár elzálogosított a lengyel királynak, így ezeknek a városoknak az ügyeiben a lengyel király kormányzója, a starosta döntött, és a tényleges erőviszonyoknak megfelelően — noha ennek semmilyen egyházjogi alapja sem volt! —, az itteni katolikus papok felett a krakkói püspök gyakorolt fennhatóságot. A lengyel enklávék különös fontosságot kaptak 1671-ben, mert a királyi Magyarországon megindult erőszakos ellenreformáció, és az ehhez kapcsolódó protestánsüldözés hatálya rájuk nem terjedt ki. A királyi Magyarország egy darabja, amelynek azonban a nagy része hosszú időre az erdélyi fejedelemséghez tartozott, benne elszórt és össze nem függő lengyel területekkel mindez igencsak bonyolult viszonyokat, nehéz terepet jelentett a pálos misszió számára. Valójában azonban még ennél is sokszínűbb volt Vanoviczi János missziójára kijelölt vidék politikai térképe, ugyanis a vidék déli pereme a kettős hódoltság része volt, ezért itt bizony a pálos hittérítőnek arra is szüksége volt, hogy megnyerje az egri pasa és a bégek jóindulatát. Alig kezdte meg azonban Vanoviczi János a missziós szolgálatát, máris nagyot változott Felső-Magyarország politikai térképe: 1644-ben svéd szövetségben bekapcsolódva a harmincéves háborúba, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadjáratot indított a császár ellen. 9 Benkovics Ágoston életpályáját Véghseő Tamás dolgozza fel a római Gregoriana Egyetem számára készülő doktori értekezésében. Jelentései: I. GY., TÓTH: Relationes, i. m. 183-201.
