Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Csapó Mária: Az üzemek államosítása a Könnyűipari Minisztérium iratainak tükrében, 1949–1952 / 161–185. o.

Csapó Mária: Az üzemek államosítása... 183 A gyár háborús károkat nem szenvedett és a felszabadulás után azonnal megkezdte üzemét. A gyár kezelésével a tulajdonos egy dr. Stadler nevű szombathelyi lakost bízott meg, aki rablógazdálkodást folytatva 1948ig a vállalatot úgyszólván teljesen kifosztotta. A nyersanyagkészletet nem pótolta, a vállalat adóterheit nem rendezte és felhasználva városi összeköttetéseit, fizetési halasztásokkal a vállalatot passzív állapotba hozta. 1948. III. 26-án vállalatvezető

103 került az üzem élére, azonban az Iparügyi Minisztérium néhány hét múlva megszüntette a kirendelést, mert az osztrák állampolgárságú beltagok kifogással éltek. A vállalat csődhöz közel álló helyzete miatt, az üzem folytatásának biztosítása érdekében 1948. októberében ismét állami kezelésbevétel történt. Ez az állapot 1949. július l-ig tartott, amikor is a csődbe jutott vállalat PK felszámolás alá került és a felszámolási eljárás során az 1949. július 1-i hatállyal létesített Szombathelyi Takarógyár N. V.

104 a PK-tól megvásárolta a gyár épületeit és felszerelését és megkezdte mint állami vállalat üzemét. 1949. július 1-től a gyár rohamos fejlődésnek indult. A termelés a háború előtti szint kétszeresére növekedett másfélmillió forint értékű beruházással. 1950. III. 1-vel az államosított Kóger Gyula sárvári cég

105 és 1952. április 1-ével a Veszprémi Takarógyár

106 olvadtak be a vállalatba és gyarapították a gépi berendezéseket 107 Tatai Szőnyeggyár, Tata A vállalatot Pollák Sándor tatai lakos 1875-ben alapította az Almási utcában. Kezdetben kizárólag tarisznyakészítéssel foglalkozott az üzem. Pollák Sándornak 1902-ben bekövetkezett halála után fiai lettek a tulajdonosok, akiknek megbízásából Pollák Artúr vezette az üzemet tovább. 1903-ban az üzem kibővült. Az örökösök megépítették a mai fonoda épületét a földszinti részben, festődét, szárítót, kazán- és gépházat és regié műhelyt építettek és szereltek fel. 1907-ben tértek át a tulajdonosok szőnyeggyártásra. Ezt az üzemágat ténylegesen 1909-ben indították meg nagyüzemi termelés alakjában. 1924-36 között további sorozatos bővítést hajtottak végre a tulajdonosok és kialakították az üzem mai képét. 1945-ben az üzem igen súlyos károkat szenvedett. Bombatámadás és gyújtogatás következtében az üzem egy része leégett és jelentékeny értékű gépkár következett be. Felszabadulás után a gyár dolgozói a megmaradt üzemrészeket újból beindították. A károkra jellemző, hogy a termelés 1 kártolóval és 3 szövőszékkel indulhatott csupán meg. 1946-ban a tulajdonosok az üzemet bérbe adták a Sepsiszentgyörgyi Textilművek cégnek, amely a tatai gyárat egy budapesti üzemével együttesen tartotta fenn. 1947-ben jegyezték be a céget Tatai Textilművek cég alatt az esztergomi cégbíróságnál. 1949-ben változtatta meg a cég szövegét Tatai Szőnyeggyárra. 1949. március havában a kormány a vállalat élére állami ellenőrt rendelt ki. Az állami tulajdonba vétel az 1949. évi 20. sz. tvr-el történt meg a külföldi érdekeltség miatt. Az államosítás után erőteljesen megindult a gyár újjáépítése. [...] 1950. m Kg. É. 1948. V. 30. 21. sz. 104 Közlemény a N. V. alapításáról: MK HL, 1949. IX. 30. 204. sz. — A MOL XIXF7-JJ iratai szerint az Engel Jakab Gyapjúfonoda is ezen vállalatba olvadt be (MOL XIX-F-7-jj 18.t. Mérlegbeszámolók) 105 L. a 63. jegyzetet 106 A Veszprémi Takarógyár N. V. a 165/9/1950. NT határozat alapján, a Szombathelyi Takarógyár N. V. veszprémi telepéből alakult (NT HT, 1950. III. 2. 9. sz.) 107 A Tatai Szőnyeggyár 1949-1952. márciusa között a len- és kender iparághoz tartozott, a minisztérium 1953. őszi átszervezése során került a Gyapjúipari igazgatóság irányítása alá