Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Csapó Mária: Az üzemek államosítása a Könnyűipari Minisztérium iratainak tükrében, 1949–1952 / 161–185. o.

Csapó Mária: Az üzemek államosítása... 179 Lőrinci Vattagyár, Budapest XVIII. Reviczky Gyula u. 5. A vállalatot 1933-ban alapította Burettfonógyár elnevezéssel,

79 1 millió P alaptőkével a Les Filatures Chapuis S. A. belgiumi cég. Az alaptőkéből 500.000 P értékű géppark Belgiumból apportként került a vállalat vagyonába. 1942. június 11-én a belga cég a részvények 50%-át eladta az Angol-Magyar Banknak, amely 1943. aug. 5-én tovább adta a pakettet a Bank érdekkörébe tartozó Győri Textilműveknek.

80 Az üzem horizontális fonóüzemként működött. 1944. évben csekély háborús kárt szenvedett, azonban már a felszabadulás után, 1945. augusztus 10-én teljesen leégett, a gépek megsemmisültek és csak egyetlen kártológép maradt üzemképes. A gyártás 1945. december 24-én indult meg ismét, Örkényből, a volt vitézi szék üzeméből bérelt 2 fonógéppel. A vállalat később a Magyar Posztógyár irányítása alá került, amely lassan felfejlesztette a fonodát saját céljaira. A vállalat 1948. III. 26án került állami tulajdonba.

81 1952. év folyamán a tűzkár helyreállítása teljesen megtörtént és további építkezést is végrehajtottak. A vállalat neve 1953. április 1-én Lőrinci Gyapjúfonógyár

82 lett, majd átkerülvén a pamut iparághoz, Lőrinci Vattagyár nevet kapta. Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár, Budapest IX. Soroksári út 110-112. A vállalatot 1923. évben Bécsből átköltözött Mayer fivérek alapították családi részvénytársaság formájában. A vállalat elnevezése Mechanikai Szövőgyár Rt. volt. 1923. évben épült fel mai törzstelepe. A tényleges üzemet 1924-ben kezdték meg 220 fő dolgozóval. Az üzem 1942. évig fokozatosan bővült, teljes vertikalitású és mai viszonylatban jelentékeny gyárrá nőtt fel. Termelői tevékenysége már a 30-as évek elején kártolt és fésűs gyapjúszövetekre és pamutárukra is kiterjedt. Alaptőkéje az első pengőmérleg szerint 80.000 P volt, a beruházott vagyon értéke pedig 1942-ben 6.314.000 P volt. Ismételt szőnyeg-bombázások következtében az üzemi épületek és berendezések a Soroksár úti telepen 60-65%-ban elpusztultak, a fonoda pedig gyújtóbomba hatására teljes mértékben megsemmisült. 1945. évben szerény keretek között áprilisban indult meg az üzem. Az akkori szovjet bérmunkarendszer tette lehetővé, hogy a gyár egyáltalán fenntarthassa üzemét. A helyreállítást 1946-ban kezdte meg, de jelentékeny mértékben csak az államosítás után fejezte be. 1948. III. 26-án vállalatvezető

83 került az üzem élére, azonban az állami tulajdonba vétel a túlnyomóan idegen állampolgárságú (osztrák, lengyel, izraeli) részvényesek tulajdonjoga miatt, csak az 1949. évi 20. sz. tvr. útján történt meg. A vállalat 1947-ben beolvasztotta a Bajai Posztó és Takarógyárat, amely vállalat 1950. január 1-én lett ismét önálló.

84 7y A cég Burettfonógyár Rt. néven alakult (Compass, 1944) 80 A Compass, 1944 szerint a cég a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt., továbbá a Győri Textilművek érdekeltségébe tartozott 81 Vállalatvezető kirendelése: MK HL, 1948. III. 26. 71. sz. 82 A Lőrinci Gyapjúfonógyár alapításáról a 186/6/1951. NT határozat rendelkezett. 1951-1953 között a pamutipari ágazathoz tartozott, majd 1953. őszén visszakerült a Gyapjúipari igazgatósághoz és a cég neve Lőrinci Vattagyár lett. 83 MKHL, 1948. III. 26. 71. sz. 84 MK HL, 1948. III. 26. 71. sz. Bajai Posztógyár Rt. néven.