Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: A király személye körüli minisztérium, 1867–1914 / 141–159. o.

Somogyi Éva: A király személye körüli minisztérium 147 dóan legyen egy közege, mely egyfelől a szükséges folytonos személyes érintkezést a fejedelemmel fenntartja, másfelől a monarchia másik államában mintegy a magyar kormány diplomatikus ügyvivőjének szerepét vigye - a Felség körüli minisztérium tulajdonképpen egészen felesleges volna." A miniszter sajátlagos hatáskörébe tartozó ügyek közül a nemesség adományozása sokkal természetesebben illetné a belügyminisztert, a címek és rendjelek adományozása pedig azt a szakminisztert, kinek körébe a kitüntetendő, vagy a cím adományozásra ajánlott egyén tartozik, s akitől az eredeti kitüntetési javaslat amúgy is származik. A miniszterelnökségi javaslat egészéből kiderül, hogy a miniszterre — ha egyáltalán —, csak azért van szükség, hogy ott legyen Bécsben, az uralkodó és a bécsi minisztériumok közelében. Nemcsak a kitüntetési-, cím- és nemességadományozási ügyekben felesleges amit csinál, hanem az uralkodó és a szakminisztériumok közti formális közvetítésére, a felségfolyamodványok általa történő felterjesztésére sincsen szükség. „Ha azonban lett, hogy a Felség személye mellett legyen állandóan egy magyar miniszter, akkor szükséges... hogy a magyarországi fontosabb ügyekről folyton hitelesen informálva legyen, tudja, hogy a kormányzat körében mi történik, ismerje a kormány szándékait és elhatározásait." Ezért hasznos, ha a fontosabb miniszteri felterjesztések keresztülmennek a kezén, nem a közvetítés okán, hanem kizárólag azért, hogy ő maga információt nyerjen.

27 A kérdést 1882 második felében több fórumon vitatják meg

28

, decemberben minisztertanácson is,

29 s végül meghatározzák azokat az ügyeket, amelyeknél a jövőben is igénybe kell venni a miniszter közvetítését.

30 Ettől függetlenül minden miniszternek szabadságában áll olyan esetben, midőn a felség személye körüli miniszter informálását és közvetítését kívánatosnak tartja, előterjesztését rajta keresztül bemutatni.

31 Úgy látszik azonban, hogy a szakminiszterek ettől kezdve mellőzték a felség személye körüli minisztert, közvetítését akkor sem vették igénybe, amikor a legfelső elhatározás erre kötelezte volna őket. Szögyény-Marich László Hoflager-miniszter már amiatt panaszkodik, hogy az elé terjesztett ügyek száma „most már alig lenne döntő jelentőségűnek tekinthető."

32 S a következő években a Hoflager-miniszterek arra törekszenek, hogy feladatokat biztosítsanak a maguk számára. Tisza Lajosnak sikerült előkotornia valahonnan a minisztérium kiegyezés után keletkezett hatásköri leírását,

33 de be kellett látnia, hogy az valójában használhatatlan. Hiszen a közös ügyek kezelésének gyakorlata másként alakult, mint 1867-ben gondolták, a közösügyes tárgyalásokon nem a király személye körüli minisztérium, hanem a közös és a szakminisztériumok képviselői vettek részt, „ezeknek évtizedeken át szerzett különleges szakképzettsége más tisztviselők által alig lenne pótolha27 Miniszterelnökségi javaslat a Felség személye körüli miniszter teendőinek kevesbítéséről 1882. július 29. MOL K-26, 4273/1882. A javaslatot Tarkovich miniszteri tanácsos készítette. 28 Barthos államtitkár észrevételei a július 29. javaslatról: 1882. augusztus 27. MOL K-26, 4273/1882. 29 1882. december 22-i minisztertanács, MOL K-26, 47/1882. 3I) Tisza Kálmán felségfolyamodványa: 1883. január 7. Legfelső elhatározás január 9. MOL K-26, 93/1883. 31 Az 1883. évi elhatározás szerint olyan típusú ügyekben veszik igénybe a miniszter közvetítését, amelyekkel amúgy is valamelyest kapcsolatban áll. (Egyházi főméltóságok kinevezésére, magas rangú állami tisztviselők nyugdíjazására, hitbizományok alakítására vonatkozó javaslatok felterjesztésénél, továbbá olyan intézkedésekre vonatkozó javaslatok alkalmával, amelyek végrehajtásához közös vagy osztrák miniszter, vagy valamely udvari főhivatal közreműködése szükséges.) Közjogi szempontból figyelemreméltó, hogy a horvát-szlavón miniszter előterjesztéseit mindenkor a király személye körüli miniszter juttatja el az uralkodónak. 32 Szögyény Szapáry miniszterelnöknek 1890. december 31. MOL K-26, 40/1891. 33 L. 13. jegyzetet.