Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
Sunkó Attila: A Curia Militaris működésének nyomai... 13 és adják zálogba Justh Menyhért-nek. Justh Boldizsár mindennek nem mondhat ellent, nem tiltakozhat. Ha valaki vissza akarja váltani a zálogot Justh Boldizsár nevében, 15 napon belül jelentkezzék és jelölje meg a visszaváltás határidejét. Ha valakik eltitkolnák Justh Boldizsár birtokait, azokat beidézik a személyes jelenlét elé. 53 Minderről 15 napon belül jelentést kell tenni. A Justh Menyhért és Szluch Márton közti viszálykodás eredetét tárja fel és egyben a fentebb részletezett becsületügy utóéletét is megvilágítja az I. Ferdinánd király nevében Révay Ferenc személynök előtt 1528. október 2.-án Szklabonya várában kiállított oklevél. Még II. Lajos király uralkodása alatt a Gyulafalvy Dániel magszakadása a királyra visszaszállott, a Turóc megyei Gyulafalván lévő birtokrészt az uralkodó hűséges szolgálataikért Justh Menyhértnek és néhai Justh Andrásnak, testvéreknek, adományozta. A beiktatáskor azonban Szluch Márton, aki mint Gyulafalvy Dániel atyafia igényt tartott a birtokrészre és Mihalkovics András ellentmondtak. A királyi kúriában a felek közt két ügy is zajlott. Az országbíró, Thurzó Elek előtt a curia militaris szokása szerint tárgyalták a felek Justh Menyhért felperes, Szluch Márton alperes, becsületet illető ügyét, — nyilvánvalóan 1527. november 10. Thurzó kinevezése után — míg a Justh Menyhért által Szluch Márton ellen indított kisebb hatalmaskodás, (in facto minoris potentiae) melynek tárgyalására Szluch Márton nem jött el, a személynök elé került. A személynök elé járulva a következő — az ellentmondást, kisebb hatalmaskodást és a becsületügyet egyaránt érintő megállapodás jött létre. A peres felek béküljenek ki, a Szluch Mártontól egyrészt a bíróság, másrészt az ellenfél számára lefoglalt birtokokat neki adják vissza. Minden pereskedést felfüggesztenek. Justh Menyhért minden gyulafalvi birtokát adja át Szluch Mártonnak, továbbá a néhai gyulafalvi Márton fiainak, Lászlónak és Mártonnak, amely átadás a személynök előtt meg is történt. Szluch Márton fizessen Szent György és Szent Márton napkor 10-10 forintot Justh Menyhért „költségeire" (pro expensis) azaz valószínűleg Szluch Márton két részletben fizetve megvette a birtokokat, amelyekre Gyulafalvi Dániel atyjafiaként tartott igényt. Ha Szluch Márton nem akarna vagy tudna fizetni vagy fizetne ugyan de karddal vagy méreggel (sive gladio sive veneno) Justh Menyhért életére, illetve becsületére törne és ezt Justh Menyhért megbízható tanúkkal bizonyítaná, akkor az országbíró, becsületet érintő ügyben kiadott említett ítéletlevele — amely véleményem szerint nem más, mint a fentebb említett 1528. július 31-i oklevél —jogerőre emelkedik és az abban foglaltakat Justh Menyhért végrehajtathatja (praescriptae litterae sententionales, praefati comitis Alexii Thwrzo de facto reddantur vigorose quas dictus Melchior Jwsth pereum quem deligere maluerit iudicem debite etiam executioni demandari facere, valeat atque possit). A becsületügy megnevezése a forrásokban becsületet és emberséget érintő ügy causae factum honoris et humanitatis eorundem tangentes (Ládonyi, Dobó) 54 , becsületet érintő ügy 53 Az ilyen eltitkolok (occultatores) igen súlyos büntetés alá estek. Például fejvesztéssel sújthatták őket. HAJNIK I.: i. m.404. 54 1527. június 13. 1527 augusztus 12. Lelesz. Az idézőlevél bemutatása utáni napon a leleszi konvent jelenti az uralkodónak, hogy boldog Lőrinc ünnepe utáni vasárnapon (1527. július 11.) Sárospatak várában az alpereseknek az 1527. július 29-én, Budán kelt idézőlevelet — amelyben I János Magyarország királya Dobó Ferenc felperes becsületbeli ügyében Pálóczy Katalint, Paskay György özvegyét és fiát, Csaholy Imrét mint alpereseket, személyes megjelenés kötelezettségével a curia militaris elé idézi, jelen idézőlevél átvételétől számított hatodik napra — bemutatta. MOL E 148. Kincstári levéltárak. E szekció. Neoregestrata Acta. Fasc. 803. No. 10.
