Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

Fazekas Csaba: Gaganetz József püspök 1849-ben 127 s a levél azzal a sokatmondó felszólítással zárult, hogy a címzettek Gaganetz igazolási eljárását tartsák titokban, nehogy a nyilvánosságra kerülés által „e püspök, kinek igazolása is még lehetséges [sic!], főleg papjai irányában ne kompromittáltassék".

53 A felszólításra Vida Pál polgármester udvarias, de több ponton is kitérő választ adott.

54 Tényként ismerte el, hogy a püspök nem volt nagy barátja sem az áprilisi törvényeknek, sem a magyar kormányzatnak, de ezt társadalmi-politikai környezetének befolyásával magyarázta: „a múlt évi események után az átalakulási eszmékkel másutt talán megbarátkozott volna, hanem a Sáros megyei konzervatív párt terrorisztikus eljárásával nem bírt, később a vallásbeli súrlódásokból eredett féltékenység miatt belesodortatott azon pártnak reakcionáriusi örvényébe". Méghozzá annyira, hogy Schlik támadásakor már a „tábornoknál udvarolt'' — fejtegette a polgármester, majd lényegében átugrotta a cs. kir. hadsereg megszállásával eltelt hónapokat, és a május 2-i közgyűlésről kezdett beszélni, hangsúlyozva, hogy Gaganetz mennyire önzetlenül írta alá a Függetlenségi Nyilatkozat iránti hódolatot. Ami papságát illeti, a zempléniek nem igen ragaszkodnak hozzá, a sárosiak vonatkozásában pedig Vida — az Eperjesről történt kényszerű távolléte miatt — nem tudott érdemben nyilatkozni. „Eszerint jövendőbeli működhetéséről sem kezeskedhetem'' — tért ki óvatosan az állásfoglalás elől, amit azzal is kidomborított, hogy a Sáros megyei görög katolikus papságot „sokkal jobb szelleműnek" minősítette a római katolikusoknál. (Megkerülve persze ezzel a kérdést, hogy mihez képest.) Luzsénszky szintén nagyon megtisztelőnek vette a bizalmas felkérést, és válasza előtt kikérte Gaganetzről a Kossuth által mellé kirendelt, „orosz ügyekben megbízott" kormánybiztostársa, Jakovics József országgyűlési képviselő — az említett eperjesi görög katolikus nagyprépostnak csak névrokona — véleményét is. Ennek alapján megismételte korábbi álláspontját: „hogy ha ezen két urak [ti. Gaganetz és Dienes] igazság szerint nem sorozhatok a kitűnő jellemű honfiak közé, viseletük mégis nem annyira rosszaságuknak, mint gyávaságuknak tulajdoníthatók, főleg Gaganetz püspök úrról, mint talán eddig miniszter úr maga is tapasztalta, meggyőződésem szerint megmondhatom, hogy megtért bűnös."

55 Ugyanekkor Luzsénszky fontosnak tartotta, hogy említést tegyen két, a magyar ügy mellett kiálló római katolikus egyházi személyről is: a már említett Horváth Imre káplánról és Szepesházy Ede kisszebeni lelkészről, „ki Sáros vármegye közepette e kisváros hűségét megóvni bírta, és az igaz ügyért már kétszer szenvedett rabságot", őt javasolta felterjeszteni a sárosi főesperesség elnyerésére is. A minisztérium támogatólag továbbította Kőnig János kassai püspökhelyettesnek a magyarsághoz hű lelkészek megjutalmazására vonatkozó javaslatot.

56 Az egyháziak által kifejtett politikai tevékenységet, „hűséget" egyébként mindkét szembenálló fél igyekezett egyházi pozíciókba helyezéssel, illetve kedvezményekkel honorálni. Luzsénszky például június közepén 2000 forintot kért a hűségesek jutalmazására (amely sokat segíthet az ingadozók megnyerésében), a korábban csak a tized jövedelméből ellátott Szepesházynak külön 200-at.

57 (Igaz, hogy minderre már az orosz intervenció előestéjén került sor, így hatása sem lehetett.) Ami egyébként Szepesházyt illeti, biztosan tudjuk, hogy az 1849. évi megtorlások során számos meghurcolást szenvedett, amiért nyilvánosan 53 MOL H 62. 1849. 639. sz. 54 MOL H 62. 1849. 749. sz. 55 MOL H 62. 1849. 702. sz. 56 MOL H 62. 1849. 696. sz. Az intézkedésre a VKM-et egyébként belügyminiszterként Szemere Bertalan is felkérte. 57 KLÖM. XV., i. m. 570-571.