Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: A bizalom dokumentumai : II. Józsefhez intézett beadványok, 1768–1773 / 95–114. o.

Kulcsár Krisztina: A bizalom dokumentumai 113 hogy a pesti Invalidusház parancsnokával, Berlandis tábornokkal kivételt tegyenek (akinek járandóságát a császár egyébként évi 2800 forintban szabta meg, amely a Haditanács elnöke szerint addig elegendő volt a generális számára). Ha ugyanis emelést utalnának ki neki, az példaértékű lenne mások számára is, akik hasonlóan — immáron jogosan — kémének emelést. A kérés végső eldöntése természetesen az uralkodó hatáskörében maradt.

102 Voltak olyan kérelmek is, amelyeket mindig engedélyeztek. A Temesi Bánságban az udvar jól láthatóan támogatta a katolikus vallás terjedését, térhódítását, és ezt minden eszközzel elősegítette. A katolikus vallásúakkal megkülönböztetett figyelemmel bántak. Templomaik építésére mindig jutattak pénzt, bár a községtől is kértek hozzájárulást. Arra is találunk példát, hogy a faluban levő rác templommal kapcsolatos kérés ürügyén érdeklődtek Bécsből, megválthatnák-e azt a katolikusok számára.

103 Pozitívan bírálták el a teregovai postamester kérését is, aki megalapozott és jogos kérelmet terjesztett be. A veszélyes rablócsapatok ellen katonai fedezetet igényelt — a hírhedt rablóbandákkal később is meggyűlt az adminisztráció gondja-baja.

104 A felsorolt pozitív válaszok ellenére igen sok esetben elutasították a kérelmet. A Bánságban első alkalommal sorra került 58 kérés kétharmadára elutasító válasz érkezett Bécsből. Mindössze kettőt hagytak jóvá. A többi esetben tovább utalták az ügyet. (Más joghatóság alá tartoztak a határőrfalvak, illetékességi kérdések miatt pedig a városi elöljárókkal kellett egyeztetni.) Az egyházat érintő kérdésekben a területi püspök volt illetékes, kereskedelmi ügyekben az igazságügyi bizottság szabályzatát vették alapul.

105 A katonák, határőrök leszerelési kérelmét a legtöbb esetben elutasították, mivel még alkalmasak voltak a szolgálatra. Történt ez akkor is — furcsa helyzet! —, ha nem volt mesterségük, vagy egyébként semmijük, amiből megélhettek volna. Ilyenkor még mindig a legjobb volt, ha katonáskodtak, mert ott kaptak fizetséget. Gyakran kaptak elutasító választ azok is, akik már meghozott döntés ellen fellebbeztek. (Mivel a Bánságban nem volt fellebbviteli fórum, ezért a panaszosok számára a memoriálék leadása ügyük-perük újravizsgálásának és egy kedvezőbb végkifejlet reményét jelenthette.) Az arány 1773-ban sem javult. A bánságiak összesen 165 kérvényt nyújtottak át az uralkodónak. Július végére ebből 73-ban hoztak döntést. A döntések azonban 45 esetben negatív választ adtak, és az iratok nem nyújtanak felvilágosítást arról, miért nem ítélkeztek kedvezően felőlük.

106 A bemutatottak alapján úgy véljük, a beadványok átnyújtásának engedélyezése, sőt a lakosság felhívása más reményeket támasztott az alattvalókban, mint amilyen eredménnyel azután szembesülniük kellett. Feltehetően csalódást okozott, hogy számukra fontos, égető napi problémájukra hosszú hónapokig, sőt évekig nem érkezett válasz. Az ismert „legfelsőbb" döntések tükrében azt is megállapíthatjuk, hogy kevés volt a kedvező döntés, vagyis a kérelmezők legtöbbje nem érte el célját. A sorozatos elutasítások pedig elégedetlenkedést szültek. Ahogy láthattuk, a hivatalnokok körében sem aratott osztatlan sikert a rájuk rótt 102 MOL E 303 (Landes-Adm.) 1768. VII. Nr. 144. fol. 41v. Nr. 34. és Hofreisen 8. fol. 915v. AlkruntertMnigste Nota-Meynung über die letzte Reise des Kaisers. 1(13 Pl. MOL E 303 (Landes-Adm.) 1768. VII. Nr. 144. fol. 40r. Nr. 14. 104 HKA BA Fasc. 80. rote Nr. 209. 1773. VII. Nr. 100. fol. 210r. Nr. 144. 105 MOL E 303 (Landes-Adm.) 1768. VII. Nr. 144. fol. 40v-42r. Nr. 20., 29., 30., 46., és 69.; HKA BA Fasc. 80. rote Nr. 209. 1769. II. Nr. 7. fol. 15v. Nr. 348., 349. 106 HKA BA Fasc. 80. rote Nr. 209. 1773. VII. Nr. 62. fol. 55r-87r. Döntések Nr. 1-60. (összesen 33 darab kérvényre); uo. fol. 139r-163r. Döntések Nr. 61-100. (összesen 25 darab kérvényre); uo. 1773. VII. Nr. 100. fol. 202r-216r. Döntések Nr. 102-165. (összesen 15 darab kérvényre).