Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: A bizalom dokumentumai : II. Józsefhez intézett beadványok, 1768–1773 / 95–114. o.
110 Közlemények Tárgyuk alapján érthetetlen, mi tartott a kivizsgálásnál kilenc évig. Az egyik esetben Balog Miklós határőr nemes Váró Istvánt panaszolta be, aki jogtalanul elvette földjét. A döntésben a határőrnek adtak igazat. Az utolsó bejegyzett ügyirat Magyarrégen privilégiumainak megerősítéséről szól. 83 A memoriálékról Erdélyben kezdetben részletes kimutatásokat készítettek, amelyek a kérvény tárgyát és a javaslatot is feltüntették, majd ezeket a köteteket a kancellárián át felküldtek Bécsbe. 84 Általában évenként külön kötötték a tárgyalt beadványokra vonatkozó iratokat, 85 de az egyik jegyzőkönyvben például 1773. május 23-tól egészen 1779. december 21-éig találhatók bejegyzések. 86 A vizsgálatok egyes esetekben hosszadalmasak voltak. A biztosok vagy berendelték a panaszost, vagy a helyszínre utaztak, ahol kérdezősködéssel deríthették ki az igazságot és a panasz jogosságát. 87 Alláskérelmeknél „bizonyítványt", véleményt kértek ki a hivataltól, a felettestől, így bizonyítva a pályázó alkalmasságát-alkalmatlanságát. Könnyebb volt az elintézés, ha a peres ügyeket a szokásos jogi útra utalhatták. Ahogy azt már a Temesvári Kamarai Adminisztrációnál is bemutattuk, többször nem volt elégséges a kivizsgálás. 1773-ban az Udvari Haditanács talált más szempontokat, amelyek szerint újra kellett vizsgálni egy házasodni szándékozó határőr ügyét. 88 Megállapítható, hogy minden egyes esetben figyelembe vették az adott ország érvényben lévő törvényeit, és ahhoz tartották magukat. Ezért javasolták a gyulafehérvári zsidók kérelmének elutasítását, akik zsinagógát akartak építeni, és telket kértek erre a célra. A Gubernium szerint a kérvény teljesítését létszámuk sem indokolta, vallásuk pedig nem volt az erdélyi törvények szerint elfogadott. 89 A vizsgálati bizottság és a helyi szerv vezetőjének túlkapásaira is felfigyelhetünk. Mindez feltehetően abból a tényből fakadt, hogy nem volt megszabva, előre elhatárolva egymástól, mi tartozik a helyi szerv hatáskörébe, milyen mértékben hozhat döntéseket és cselekedhet önállóan, és mikortól intézkednek Bécsből. 1768-ban a szlavóniai katonai bizottság a vizsgálatok során egy olyan kérvénnyel találkozott, amelynek tartalmát — amiről közelebbit nem tudunk meg — „láthatóan és a valószínűségnek ellentmondóan eltúlzott"-nak ítélték. Az okot ugyan alaptalannak minősítették, de a beadvány leíróját, a mitrovicai iskolamestert nyolc napra vasra verve börtönbe vetették, az „eszmei szerzőket", néhány gránátos katonát pedig súlyos büntetésre, hatszori vesszőfutásra ítéltek. Az Udvari Haditanács igencsak megrótta ezen tettéért a szlavón főhadparancsnokságot, mivel az ilyen büntetések csakis az uralkodótól függnek. A főhadparancsnokságnak csupán a memóriáié alaptalanságát kellett volna jeleznie. (A büntetés szigorúsága miatt Bécsben attól tartottak, hogy ez az eljárás elriasztja a határőröket attól, hogy jogos kéréseiket elővezessék és panaszaiknak esetleg nyilvános engedetlenkedés keretében adnának hangot. 90 ) 83 MOL F 46 (Ügyiratok) 1782/5931. és uo. 1782/1486. 84 MOL B 2 (Acta gen.) 1773/1155. Erdélyi Kancellária a Cseh-Osztrák Udvari Kancelláriához. 1773. szept. 16-án küldték el a jegyzőkönyvet. 85 Pl. MOL B 2 (Acta gen.) 1774/1637. Protocollum Memoraüum. 86 MOL F 65 (Prot. Imp.) Diarium Expeditorium Imperátori. 87 Mint például Szalacsi Dávid panaszánál, aki örökségének részét követelte. A helyszínre kivonuló bizottságot a panaszos felesége fogadta, aki elmondta, hogy nincs ilyen vitája férjének a testvéreivel, mert jobbágy gyermekei voltak, nem volt jószáguk. MOL F 65 (Prot. Imp.) 8. cs. Nr. 1568. 88 KA HKR 1774-77-1. 89 MOL F 46 (Ügyiratok) 1775/2164. Nr. 48. 90 KA HKR 1768 27 December 434. Wolffersdorff levele, 1768. dec. 11. és a HKR leirata, 1768. dec. 27.
