Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában 11 módja, az hogy a nemesség még alkotmányos kötelességeit is csak részben teljesíti — Lakits szerint — nemcsak a modern kor, hanem a korábbi törvények szellemével (és betűjével) is ellenkezik, s itt lenne az ideje a megreformálásának. A reformok mellett pedig nemcsak a korszellem jegyében, hanem a Corpus Juris alapján is nyomós érvek hozhatók fel. Izdenczy József — egy megjegyzése szerint — azért indítványozta Lakits felkérését magyar államjogi mű elkészítésére, mert úgy vélte: ki kellene szorítani (a magyar politikai gondolkodásból) a részben Werbőczytől származó, részben később költött, hamis nézeteket.

68 Lakits alapvetően megfelelt az elvárásnak. Staatsrechtje szerint a magyar törvények a rendiségnek a királyi hatalommal szembeni alárendeltségét bizonyítják. A rendiségnek, a rendi intézményeknek, a rendi-nemesi szabadságjogoknak, s azok szimbólumainak (diploma, eskü, koronázás) a kései keletkezése eleve gyengíti azok tekintélyét az uralkodói hatalommal szemben, kétes esetekben pedig az isteni, a természeti törvények és a józan ész alapján lehet érvelni az abszolutizmus mellett. Művét bízvást lehetett tehát a király figyelmébe ajánlani, ha a felségjogokról volt szó. Lakits politikai gyakorlatban is használható műve ugyanakkor csak az egy helyben topogó magyar politikai gondolkodás egy — színvonalas — terméke. A kortárs, aulikus és rendi gondolkodók többségéhez hasonlóan ő is azt vallotta, hogy elvileg létezik egy, a törvények tömegéből kikristályosítható magyar alkotmány. Az elemző feladata csak az, hogy törvényeket helyesen értelmezze. Egy autentikusan értelmezett — ha kell a gyökereihez visszavezetett — törvénytár iránytűül szolgál a politikai cselekvéshez. Ahelyett, hogy politikai és társadalmi problémákat elemzett volna, politikai és társadalmi problémákra vonatkozó szövegeket taglalt. A rendszerkorrekción túllépő rendszerkritika — a törvénytár és alkotmány semmibevétele — olyan politikai és intellektuális bátorságot feltételezett, amellyel csak a kivégzett Hajnóczy József volt felruházva. Megjegyzése azoknak a kommentároknak a végén olvasható, amelyeket (valószínűleg 1792-ben) az Aranybulla pontjaihoz fűzött, és melyek summája az, hogy a magyar törvénytár zavaros, önkényesen kezelt adathalmaz. (MOL I 30. 9. cs. XVI. 7. sz. Andreáé II, RegisDecret: Anni 1222. f. 8. r.)