Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.
76 Közlemények felállításával. 65 Az állandó hadsereg, szemben a rendi felfogással, Lakits szerint sem a portális katonaság helyébe állt. Feltéve, de nem megengedve, hogy mégis az történt volna, feltette a költői kérdést: méltányos lenne-e, hogy az állandó hadsereget, a portális katonaság (feltételezett) utódát a nem nemesek tartsák el, miközben egyértelmű, hogy a portális katonaság kiállítása eredendően a nemesség kötelessége volt? (11-1080.) Mint valószínűséget azt is megfogalmazta, hogy az állandó hadsereg az 1555. és 1578. évi törvényekben említett seregek helyét vehette át. 66 Azaz nincs szó arról, hogy a nemesség — lényegében birtokhoz igazodó — katonaállítási kötelezettsége a 18. század elején megszűnt volna. (Lakits egyébként, a hadszervezetet elemezve, a nemesség számára kardinális „ne onus fundo inhaereat" elvet is éppúgy megtámadta, mint Piringer. A személyes felkelés taglalása során szögezte le: „A birtokos nemesség katonai kötelezettsége csak annyiban személyes, hogy személyesen kell teljesítenie; egyébként azonban onus reale, amely a nemesi birtokhoz kötődik, és attól, amíg az megtartja hűbéri jellegét, nem. választható el." 67 ) A hadügyről szóló terjedelmes, közel 100 oldalas fejtegetések lényege az, hogy a magyar nemesség eredendő hadi kötelezettségeit egyre kevésbé teljesíti, miközben az országgyűlések illetékességének (részben alkotmányellenes) növekedésével egyre inkább megköti a király kezét. Magyarország 19. századi hadszervezete, a hadkiegészítés 65 Nem kétséges, hogy az 1715:8. törvénycikk a portális katonaságot nem törölte el. Lakitshoz, Piringerhez és más korabeli írókhoz hasonlóan a szakirodalmi álláspontok is alátámasztják ezt. (BOROSY ANDRÁS: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. Bp., 1971. 9.; ZACHAR JÓZSEF: A magyarországi liadügy jogi keretei, 1648-1848. Hadtörténelmi Közlemények, 108. (1995) 2. sz. 8.) Kérdés azonban, hogy sor került-e a későbbiekben a kiállítására. Borosy és Zachar válasza igenlő: 1741ben fegyverbe szólították a portális katonaságot. (BOROSY A.: i. m. 125.; ZACHAR J.: i. m. 14.) Véleményem szerint az 1741-ben kiállított kontingensek egyike sem azonos a portális katonasággal. Lakits, Piringer és Borosy alapvető munkája alapján is állítható: 1.) A portális katonaságot eredendően a birtokos nemesség állította és tartotta, később (1552 után) bevonták abba a jobbágyságot is. A kiállítandó katonák száma a nemesi birtokhoz igazodott (jobbágyok száma, telek, ház, porta). 2.) Lakits szerint a létszámot illetően normaként Zsigmond 1435. évi törvénye szolgál. A birtokos nemes (akkor még csak a nemes) alkotmányos kötelezettségként állítja ki a telekkatonát. Országgyűlési tárgy a későbbiekben is csak a létszámemelés lehetne. Ha ezt elfogadjuk, biztos, hogy a portális katonaság legalább egy részének a kiállítása a nemességnek olyan kötelessége, amellyel kapcsolatban megszorításokat nem tehet. Nem felel meg a definíciónak a 63. törvénycikk 4. §-ban említett, a birtokos nemesek által állítandó lovasság (sem). A nemes ugyan (nádori) porták szerint állít ki lovasokat, ami értelmezhető lenne portális katonaságként, de akkor, a fenti 2. pont alapján, általánosságban nem lenne kiköthető, hogy a lovasokat a ,jövendőre való minden következtetés nélkül" állítja. A lovasok állítása, úgy vélem, a nemesség rendkívüli, subsidium-jellegű, tehát a jövendőre valóban nem kötelező, korábban is gyakran vállalt hozzájárulását jelenti az ország védelméhez. Azaz a nemesség eleget tesz személyes felkelési kötelességének, és a korábbi gyakorlatnak megfelelően, rendkívüli terhet is vállal, de nem teljesíti a portális katonaság kiállításának (el nem törölt) kötelezettségét. 66 Erről a problémáról annak kapcsán nyilatkozik egy lábjegyzetben, hogy hosszan polemizál egy az insurrectióról szóló írással és cáfolja annak állítását, hogy az állandó hadsereg a portális katonaság helyébe állt volna, és más véleményeket is idézve, kifejti a sajátját. „Indessen scheint es mir ungleich wahrscheinlicher, wenn ich die Ursache und den Endzweck der im Jahre 1715 bewilligten stehenden Militz erwage, daB dieBes Heer vielmehr als ein Surrogat der Equitum et peditum continuo intertenendorum, wovon art 4.1555 und art. 7. 8. 9.1578 die Rede ist, anzusehen seye." (11-1083.) Az, amire Lakits utal, a continuus miles intézménye, amely a portális katonaság részét képezte. (BOROSY A: i. m. 82.) Ha tehát az állandó hadsereg ehelyett állt fel, akkor is csak részben szűnt meg a portális katonaság. 67 „Und doch ist der Ritterdienst des güterbesitzenden Adels nur in so fern persönlich, daB selber in eigner Person geleistet werden muB; übrigens aber ein Onus reale, welches blos auf dem Rittergut haftet, und von diesem, so láng es die Lehneeigenschaft behalt, nicht getrennt werden darf." (11-1065.)
