Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.
72 Közlemények Király és nemesség A könyv hosszan foglalkozik a magyar nemesi társadalom bemutatásával, amely elvileg egyedül lehetne képes a királyi hatalom korlátozására. Aligha meglepő azonban, hogy elemzése szerint — ha a nemesség elitje és képviseleti intézménye, az országgyűlés nem, akkor — a tagolt nemesi társadalom sem jelenthet komoly ellensúlyt. A nemesi társadalom két részre oszlik: a fő és a köznemességre. A fonemessegen belül négy kategóriát különböztet meg a szerző. Először is a királyi család tagjait; másodszor az ország nagybáróit (akikről fenn volt szó), a koronaőröket, a valaha volt hercegeket (duces) és örökös grófokat; harmadszor a főispánokat; végül negyedszer a mágnásokat, akik az országgyűlésen személyes ülés- és szavazati joggal rendelkező egyháziakat és világiakat jelentik. A mágnás fogalmáról: ,Mágnások elnevezés alatt a szó tágabb értelmében az ország báróit és a rangban utánuk következő két koronaőrt is értik. Valójában azonban a honi törvények különbség nélkül mágnásnak nevezik az országnak azokat a világi állású nagyjait, akik nem hivatal révén bárók, lehetnek egyébként hercegek, grófok vagy bárók. Mint ilyenek bizonyos előjogokkal rendelkeznek, amelyek között talán a legfontosabb az, hogy országgyűlésre regalesekkel hívják meg őket és a felsőtáblán, ha személyesen megjelennek, az 1687. évi 10. törvénycikk szerint meghatározott rendben ülés- és szavazati joguk van." 58 A köznemességen a többi nemest érti, illetve azokat a közösségeket, amelyek országgyűlési képviselettel rendelkeznek. (1-538-539.) Egyébként azonban a nemesség alatt a ajtónálló, pohárnok, asztalnok és lovászmester, a temesi és a pozsonyi ispán. (Hármaskönyv /= Hk./ I. rész 94. c.) Ehhez képest Lakitsnál nem szerepel a székely ispán, szerepel viszont a főudvarmester, a főkamarás, a boszniai, a szerémi bán és — értelemszerűen — a testőrkapitány. Hajnóczy szerint az 1687:10. te. alapján országbáró a nádor, az országbíró, a dalmát-horvát-szlavón bán és a tárnokmester. „Mivel az 1687:10. te. a királyi tárnokmester után a királyi kinevezés elsőbbsége szerint helyezi a bárókat, anélkül, hogy előadná, kik azok: ebből következik, hogy akiket más törvények báróknak mondanak, azok e joggal élnek. A már említetteken kívül a bárók közé sorolják az erdélyi vajdát és a székelyek ispánját, a szörényi bánt, a macsói bánt; mind a királyi, mind a királynői foajtónállót, főpohárnokot, föasztalnokot, fölovászmestert; a temesi grófot (Hk. I. r. 94. a), a nemesi testőrség kapitányát (1765:6. te.). (...) A pozsonyi grófot [főispánt] a Hk. I. r. 94. címe sorolja az ország bárói közé. Az 1687:10. te pedig ezekkel a szavakkal: 'ezek után' kizárja a bárók közül. Mégis mindkét esetben ugyanezt a helyet jelölik ki számára. (...) A fokamarást, úgyszintén a foudvarmestert semmiféle tételes törvény nem sorolja az ország bárói közé." {Magyarország országgyűléséről, 208.) Ehhez képest Lakitsnál nem szerepel a székely ispán, szerepel viszont a főudvarmester, a fokamarás, a boszniai és a szerémi bán. (A pozsonyi főispán országbárósága Lakits szerint, mint láttuk, azután vált újra kétségtelenné, hogy Hajnóczy műve elkészült). Schwartner az országbárók közé tartozónak vagy egykor közéjük tartozottnak tekinti mindazokat, akiket Werbőczy annak mondott (nem sorolja fel mindegyiket, de a Hármaskönyv megfelelő helyére utal). Ezeken kívül a boszniai és szerémi bán kivételével azokat is felsorolja, akiket Lakits. A temesi és a pozsonyi ispánról azt mondja, hogy azokat régi törvények és Werbőczy is az országbárókhoz számították. Ebből a megfogalmazásból nem derül ki, vajon aktuálisan a pozsonyi főispán országbárónak számít-e szerinte. (SCHWARTNER, M., i. m. II. 66., 75.) A kortárs szerzőknél és a szakirodalomban további változatokat is találhatunk az országbárók listájáról. 58 A mágnás fogalmáról: „Unter der Benennung Magnaten werden in dem mehr ausgedehten Sinn des Wortes auch die Baronen des Reichs, und die dem Rangé nach zunáchst folgende zwey Kronhüter begriffen. Eigentlich aber werden in der Sprache vaterlándischer Gesetze jené GroBen des Reichs weltlichen Standes die nicht von Amtswegen Baronen sind ohne Unterschied Magnaten genannt, sie mögen nun sonst Fürsten, Grafen, oder Freyherre seyn. Sie geniefien als solche einige Vorrechte, worunter wohl das vorzüglichste seyn mag, dafi sie zum Reichstag per Regales beruffen werden, und in der Tabula Procerurn wenn sie persöhnlich erscheinen in der durch den lO1 ™ Diaetal Artikel vom Jahr 1687. bestimmten Ordnung Sitz, und Stimmrecht ausüben." (1-504-505.)
