Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.

5 Közlemények niát írtak össze, ezek fele üres volt;

14 a veszprémi egyházmegye 1550. évi plébániajegyzéke viszont a somogyi főesperesség egykori 188 plébániájáról már múlt időben ír.

15 Bár a reformáció a hódolt Dunántúlon az 1550-es években átütő sikereket ért el, a katolicizmust mégsem sikerült teljesen kiszorítania. 1555-ben az első koppányi bég, Naszuf egy környékbeli, minden bizonnyal katolikus papot Koppányba vitetett, kinevezte koppányi püspökké, és hódoltató levelet íratott vele Kéthely, Marcali, Kanizsa, Csákány, Mesztegnyő és Szenyér lakosaihoz.

16 Számos adat bizonyítja, hogy a végvidékeken a következő évtizedekben is továbbélt a katolikus egyház.

17 Baranyában mintegy hatvan magyar település maradt hűséges a régi hithez.

18 A Dráva és a Duna mentén betelepülő horvátok és bosnyákok szintén katolikusok voltak. Végül (mint azt az andocsi misszió forrásanyaga bizonyítja) Somogyban a Balatontól délre, illetve a Kapós mentén szintén több falu ragaszkodott a katolikus egyházhoz. A somogyi katolikus településekről az 1620-as évekig hallgatnak a forrásaink. Az első híradás egy bosnyák világi pap, a hódoltsági missziószervezés egyik kulcsfigurája, Don Simoné Matkovich nevéhez fűződik. Mafkovich 1622-ben (immár harmadszor) Rómába utazott, hogy segítséget kérjen a hódoltsági katolikusok számára, illetve elérje püspöki kinevezését. Don Simoné pénzt és püspöki címet nem kapott ugyan, ajánlóleveleket viszont igen, így a gyors hazatérés helyett hónapokon át kóborolt, hogy pénzt kolduljon főuraktól és főpapoktól. Járt Laibachban, Zágrábban, Bécsben, Morvaországban, Pozsonyban, Csáktornyán, Lendván, Sümegen, végül Bakács Sándor keszthelyi kapitánynál kötött ki. A lutheránus Bakács meghívta magához a kóbor papot, és (legalábbis Don Simoné állítása szerint) prédikációi hatására át is tért. Húsz nap keszthelyi tartózkodás után a kapitány húsz emberével átkísértette a határ túloldalára, Buzsák faluig. Mafkovich Buzsákon és a környező településeken mintegy 1500 személyt talált, akiknek egy része katolikus volt, de nem volt papjuk. A misszionárius ezért egy ideig Buzsákon maradt, gyóntatott, prédikált és térített, végül szerzett egy papot a faluba.

19 Ez az adat több szempontból is figyelemreméltó. Mindenekelőtt jelentős katolikus szórvány létezéséről tudósít a török-magyar határ somogyi oldalán, másrészt viszont jelentős északsomogyi katolikus délszláv bevándorlásra enged következtetni, hiszen a magyarul nem beszélő bosnyák Don Simoné másképpen nem gyóntathatott és prédikálhatott volna közöttük.

20 14 SOLYMOSIL.: i. m. 52. 15 KARÁCSONYI JÁNOS-KOLLÁNYI FERENC-LUKCSICS JÓZSEF: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. V. (1548-1551). Bp., 1912.461. 16 MAKSAYFERENC: István „koppányipüspök". Történelmi Szemle, 12. (1969) 129-130. 17 ŐZE S.:i.m. 1.52-53. 18 MOLNÁR A.: Jezsuiták a hódolt Pécsett, i. m. 194-196. 19 MOLNÁR ANTAL: Egy katolikus misszionárius a hódolt Dél-Magyarországon: Don Simoné Matkovich. R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk.: TUSOR PÉTER. Bp., 1998. 243-244. Don Simoné jelentését közzétette: TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: A mohácsi plébános, a budai pasa, és a kálvinista konstantinápolyi pátriárka. Don Simoné Matkovics levelei a Hitterjesztés Szent Kongregációjához (1622-1635). A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 8. (1997) 234-244. (itt: 239-240). Tóth a jelentésben szereplő „Bugiaco" alakot a Pozsega megyei Bucjével azonosítja, ez azonban a távolság és a szövegkörnyezet miatt nem valószínű, ugyanis a keszthelyi katonák aligha kísérhették Don Simonét a Száva parti településre. 0 Buzsákot a somogyi horvátság egyik (igaz megmagyarosodott) központjaként tartja számon a néprajzi szakirodalom: SAROSÁCZ GYÖRGY: Magyarország délszláv nemzetiségei. Népi kultúra — népi társadalom. VII. Szerk.: ORTUTAY GYULA. Bp., 1973. 370.