Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.
5g Közlemények szerkesztett törvénycikkek betartására. (...) Belátható, hogy bár az általános koronázási eskü Magyarországon a koronázási ünnepség bevezetése óta szokásos, ám azt a szokást, hogy koronázási hitlevelek által, bizonyos, a rendek által előzetesen megszerkesztett cikkelyeket a király a koronázás során esküvel megerősít, csak a tizenötödik században, és akkor is csak egészen különös okokból kezdték bevezetni. Csak I. Ferdinánd óta tartalmazza a koronázáskor addig szokásos esküformula azokat a szavakat, hogy serenissimi quondam Andreáé Regis Decreta observabimus, és csak azután vezették be a szokást, hogy a rendek jogait és szabadságait nemcsak különös okokból, hanem, mindjárt a koronázáskor, hitlevél által ünnepélyesen megerősítik." 48 Az évszázadokon keresztül ismeretlen koronázási diploma azért jött szokásba, mert ott állt mögötte a szabad királyválasztás téveszméje. Ezzel fonódott össze az a szintén téves elképzelés, hogy a megválasztandó királynak a rendiség önkényesen feltételeket szabhat. Az olyan uralkodók, akiket csak választás segíthetett a trónra, elfogadták ezt. („A szerencsétlen és a királyságra hátrányos elv — mely szerint királyokat szabadon lehet választani, amit különböző alkalmakkor kíséreltek meg realizálni — vezette be Magyarországon az évszázadokon át ismeretlen koronázási hitlevelek használatát. Ezzel az eszmével könnyen és természetesen kapcsolódott össze az a gondolat, hogy annak, akit megválasztanak vagy nem választanak meg, tetszés szerint, kormányzási feltételeket írjanak elő, amelyekbe egy Lengyel Ulászló, egy Corvin Mátyás, egy Cseh Ulászló — akik trónjogosultságuk mellett, nem tudtak mást felhozni, mint egy pártos választás által biztosított jogot —, szívesen beleegyeztek." 49 ) A diploma és az eskü körüli zűrzavart I. Lipót tisztázta: „Ennek a rendetlenségnek is I. Lipót király dicső kormányzata vetett véget azáltal, hogy az elsőszülöttségi jog megújítása révén a választás nélküli trónöröklésről rendelkezett. Az András-féle privilégium visszaélésekre oly könnyen módot adó 31. cikkelyét, amellyel valóban súlyosan vissza is éltek, elhagyta a szokásos esküformulából és így megvetette az alapját az azóta „Wladislaus König von Pohlen (...) war meines Wissens der erste in Ungarn, welcher sich bey der Unterhandlung über die ungarische Krone, aus leicht zu erachtenden Ursachen eine bey der Inauguralfeierlichkeit zu beschwörende Kapitulation gefallen lieB[,] die freylich fíir seine Nachfolger keine Verbindlichkeit habén konnte, doch aber zum Beyspiel diente, zu Folge dessen die Standé dem Ladislaus, als er nach Wladislaus Tod den erebten váterlichen Thron wirklich bestieg, nur dann erst die pflichtmássige Huldigung geleistet habén, nachdem sich selber mittelst eines Eides zu gewissen von denselben entworfenen Artikeln verpflichtet hat. (...) ersichtlich ist, daB zwar der allgemeine Krönungs Eid seit der in Ungarn eingeführten Krönungs Feyerlichkeit gewöhnlich, die Gewohnheit aber durch ertheilte Inauguraldiplome gewisse von den Reichsstanden vorlaufig entworfenen Artikeln, bey Gelegenheit der Krönung eidlich zu bestattigen, erst im fünfzehnten Jahrhundert, und auch dann nur aus ganz besonderen Veranlassungen eingeruhrt zu werden anfieng: daB erst seit Ferdinánd I die bey der Krönung bis dahin übliche Eidesformel die Worte: Serenissimi quondam Andreáé Regis Decreta observabimus eingeschaltet, und auch erst dann die Gewohnheit eingeruhrt worden, die Rechte, und Freyheiten der Standé nicht erst auf besondere Veranlassungen, sondern gleich bey der Krönung durch ein Inauguraldiplom feierlich zu bestattigen." (1-251-253.) „Die unselige, und dem Königreich höchst nachtheilige Idee von Freiheit sich Könige nach Béliében wáhlen zu können, welche man bey verschiedenen Gelegenheiten zu realisiren gesucht hat, ruhrte in Ungarn den, viele Jahrhunderte láng unbekannten Gebrauch der Inauguraldiplome ein[.] Mit dieser Idee verband sich der Gedanke leicht, und natürlich, daB man berechtiget sey, demjenigen der da gewahlt, oder nicht gewahlt werden durfte, Regierungs-Bedingnisse nach béliében vorzuschreiben, welche sich auch ein Uladislaus Polonus, ein Mathias Corvinus, ein Uladislaus Bohemus, die kein anderes Recht zum Throne, als das Recht einer partheyischen Wahl anzufiihren hatten, gerne gefallen lieBen." (1-256.)
