Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

Poór János: Király és rendiség Lakits György Zügmond magyar államjogában 6\ kedett meg, ahogy elterjedt a választókirályság — másutt hangsúlyozottan: téves — eszméje, és a rendek úgy vélték, hogy a szabadon választott királynak feltételeket szabhatnak. Sem a választási feltételek, sem a későbbi diploma nem változtattak azonban semmit a monarchikus alkotmányon, hanem csak bizonyos korlátokat állítottak a királyi hatalom gyakorlása elé, illetve fontos államügyek, amelyek addig nem voltak azok, országgyűlési tárggyá lettek. (11-1310-1311.) Lakits határozottan leszögezi, hogy Magyarországon — szabály szerint — minden államügy a király legfelső kormányzati hatalma alá tartozik, az országgyűlési ügyek pedig kivételt jelentenek a szabály alól. Megbízható lista azonban szerinte nincs. A kutatók által az országgyűlési tárgyakról összeállítottjegyzékek nem egyformák, és egyik sem fogadható el. Konkrétan Tomka Szászky János listáját bírálja, s ennek során a következőket tudjuk meg. Csaknem egyhangúan országgyűlési tárgynak tekintik Magyarországon a koronázást, a nádor- és koronaőrválasztást, a törvényhozást, az adóügyet és a nemesi subsidium megajánlását. Lakits maga sem mond ellent ennek. (11-1311.) Más, Tomka-Szászky által felsorolt tárgyakat azonban vagy olyanoknak tekint, amelyek felmerülhetnek ugyan országgyűlésen, de nem tartoznak szükségszerűen oda,

29 vagy tisztázandóak.

30 Lakits adós marad saját listájával, az azonban egyértelmű, hogy az országgyűlési tárgyak körét a lehető legszűkebben értelmezi, és a kétes esetekben a rendeket kötelezi bizonyításra. Az országgyűlés illetékességét azonban nemcsak mennyiségileg értelmezi szűkkeblűén, hanem minőségileg is. A törvényhozást egyértelműen országgyűlési tárgynak tekinti ugyan, de kiderül, hogy a rendek és a király országgyűlési együttműködése — szerinte — nem egyenrangú felek kooperációja. A rendiség álláspontja szerint a törvényhozó hatalom Magyarországon a királyt és a rendeket közösen illeti meg. Az 1791:12. te. is ezt erősíti meg: „a törvények alkotásának (...) hatalma (...) a törvényesen megkoronázott fejedelmet és az országgyűlésre törvényesen egybegyűlt országos rendeket és karokat közösen illeti, s rajtok kivül nem gyakorolható." Lakits szerint azonban az általa is idézett törvényszöveg (11-813.) csak a következőket jelenti: „a király a törvényhozó hatalmát csak azután gyakorolja, miután megkoronázták, csak országgyűlésen és nem azon kívül, a rendek észrevételeinek előzetes bekérése után, és azok országgyűlési beleegyezésével, (...) így" — folytatja — „semmi alapot nem látok, ami feljogosíthatna arra, hogy a törvényhozó hatalom alkotmányellenes megosztottságát lássam itt, vagy másfajta közösséget, mint azt, ami annak gyakorlása során megnyilvánul."

31 A bo9 „So gehören z. B. stándische Privatsachen §. 14. Landesverweisung §.11. Erziehungs, und Lehranstalten, Religionssachen, Rangstreittikeiten, u. d. gl. wohl nicht zum Reichstag nothwendig, ward darüber manchmal in der Reichsversammlung deliberirt, so geschah dieses der königlichen Macht unbeschadet." (11-1313.) 0 „dergleichen sind Gránzirrungen mit benachbarten Landern, §. 3. und andere §. 8. 9. 10. 11. 12. angeführte Gegenstánde nur in gewisser Rücksicht, und unter gesetzlich náherer Bestimmung zum Reichstage geeignet." (uo.) A tárgy megjelölése nélkül hivatkozott paragrafusok: Növi Collegii Institutio, ejusque Renovatio (8. §.); Tribunalium, Systematis, Cursusque juridici immutatio (9. §.); Modus colligendi Censum et Uectigalia, Corrigendi item defectum Monetae, Mensurae, et Ponderis (10. §.); Potestas Extraneos in Civitatem cooptandi, Communitati Jus liberae, regiaeque Urbis confirmandi, Perduelles contra Juribus Civitatis privandi, et proseribendi (11. §.); Expeditio Regni universalis (12. §.). (TOMKA SZÁSZKY, JOANNIS: Commentatio historica et politica de comitiis incliti Regni Hungáriáé. IGNATII STEPHANI HORVÁTH, (...) Bibliothecajurisconsultorum Hungáriáé, III. Viennae, 1789. 153-173.) „der König seine gesetzgebende Macht nur erst dann, nachdem er gekrönt worden ist, nur im Reichstage, nicht ausser demselben, nach vorláufig eingeholten Gesamtsgutachten der Stünde, und mit ihrer Komitial Einwilligung ausübt (...) so ist mir kein Grund denkbar, der mich berechtigen sollte, hier eine