Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.

28 Közlemények bennük, ezért nem szerették őket, a misszionáriusok szegényebb körülmények között éltek, mint máshol a szegény diákok. A konzultorok szerint a magyar hívekről a licenciátusok, a dalmátokról pedig a bosnyák ferencesek révén lehet gondoskodni. A jezsuiták ezért menjenek vissza Pécsre, ahonnan évente kétszer meglátogathatják az andocsiakat.

149 A jezsuiták végül minden nehézség ellenére sem adták fel Andocsot, és a visszafoglaló háborúk megindulásáig dolgoztak a misszióban. Tapasztalataik világosan mutatták: ha ők eltávoznak, a somogyi magyar katolikus szórványokról többé senki sem gondoskodik.

150 A török hódoltság utolsó évtizedeire ugyanis nagyjából kialakult a hódolt Dunántúl katolikus településeinek lelkipásztori felosztása. A baranyai magyar plébániákat a pécsi, a Balatontól délre és keletre fekvő katolikus településeket pedig az andocsi jezsuiták látták el, összesen mintegy 3CM-0 licenciátus segítségével. A Dráva és a Duna mentén a bosnyák ferencesek dogoztak: az elszórt adatok tanúsága szerint az olovói és főleg a nasicei kolostor szerzetesei működtek Kanizsán, Szigeten, Atádon és Bátaszéken,

151 illetve az úgynevezett balatoni plébánián, amely a katolikus horvátok és bosnyákok lakta somogyi településeket foglalta magába.

152 A Somogy megyei Miháldon 1664 körül a miséző bosnyák ferencest a templomba betörő tatárok kaszabolták le.

153 A hódoltság utolsó évtizedeiben a királysági egyházi intézmények is elkezdtek érdeklődni a hódoltság iránt. Andrea Francisci pálos szerzetes a pápai kolostorból a török alatti területekre is elmerészkedett.

154 A sümegi kolostorban tanuló bosnyák ferencesek szintén bejártak a hódoltságba: 1680-ban Kamengrádi Miklós kapott engedélyt ifjabb Sennyey István püspöktől, hogy a Balatonon túli részeken kolduljon.

155 Az 1670-es évektől kezdve a ladiszlaita ferences rendtartomány misszionáriusai is megjelentek a hódoltságban: Merkas Ipoly 1673-ban a Kanizsa melletti Szentmártonban templomot épített és gondozta a környék katolikus lakosságát.

156 Ezekben az években már a légrádi várban missziózó jezsuiták is bemerészkedtek a hódoltságba, és szintén a Kanizsa környéki (feltehetőleg horvát) katolikusok között működtek.

157 A ferencesek és a jezsuiták munkáját feltehetőleg világi papok is segítették, bár róluk ebből az időszakból nincsenek adataink. A lelkipásztorkodó papság összetétele hűen tükrözte a katolikusok etnikai megoszlását. A hódolt Dunántúl katolikusainak nagyobbik részét a horvát és bosnyák bevándorlók 149 PBFK vol. 118. E. 41. fol. 1030r. A rendfonöknek többször kellett a tartományfónököt az andocsiakról való gondoskodásra inteni: ARSI Austr. vol. 7. fol. 113r., 114r., 160r., 166rv. 150 Ezzel indokolta maradásuk szükségességét Welcznovsky László is: MOL E 152 Regestrata, Collegium Jauriense fasc. 2. N° 37. fol. 45v. 151 APF SOCG vol. 306. fol. 65v-66r„ vol. 320. fol. 105r., vol. 446. fol. 257r., 258r.; APF Scritture riferite nei Congressi, Bosnia vol. 1. fol. 136r.; BORSAl.-TÓTHl. GY.: i. m. 136. 152 A „parochia di Balatin" alá tartozó somogyi településeket felsorolja Pavao Posilovic 1648. évi egyházlátogatásáról készített jelentése, azonban a falvak névalakjait annyira eltorzítva adja meg, hogy azonosításuk komoly nehézséget okoz. MOLNÁR A.: Scardonai püspökök, i. m. 313 A balatoni plébániák említése: APF SOCG vol. 305. fol. 317rv. 153 VANYÓ TIHAMÉR: Belgrádi püspökök jelentései a magyarországi hódoltság viszonyairól 1649-1673. Levéltári Közlemények, 42. (1971) 331. 154 MOLNÁR A.: A veszprémi egyházmegye, i. m. 85. 155 Magyar Ferences Levéltár (Budapest), Szalvatoriánus Rendtartomány Iratai, Érseki és püspöki kiadványok, Sümeg, 1680. november 14. 156 APF SOCG vol. 440. fol. 106r., vol. 446. fol. 255r-258r. 157 LA 1671. ÖNB Cod. 12068. pag. 113-114.; VANINO, MlROSLAV: Misijska izvjesca XVII. i XVIII. vijeka. Vrela iPrinosi, 2. (1933) 59-61.