Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.

26 Közlemények rök hatóságok és a szpáhik támogató magatartása mögött. Forrásaink többször említik a koppányi bégek jóindulatát. Gáspárffy Tamás olyan jó viszonyban volt a béggel, hogy Zrínyi Miklóshoz akarta a jezsuitát követségbe küldeni.

136 Minden ellenkezésük ellenére a törökök állandóan befogták őket levélírásra és olvasásra.

137 Nemcsak a páterek és a licenciátusok működése elé nem gördítettek akadályokat, hanem megtűrték az elhagyott, romos templomok helyreállítását is, amelyek több falu lelki központjaivá váltak. 1643ban egy, 1673-ban kettő, 1680-ban szintén két templom újjáépítéséről gondoskodtak, ez utóbbi évben egy harmadik templomba harangot helyeztek el, amit egyébként tiltottak a török törvények.

138 Horváth Miklós elogiuma külön kiemeli: a páter nemcsak a romos templomok helyreállítását tekintette szívügyének, hanem új templomokat is épített, ezek számára pápai búcsúkat szerzett, az elhagyott tornyokba pedig harangokat tett — mindezt a nép elvándorlása miatt aggódó török hatóságok támogatásával.

139 Külön lelkipásztori problémát jelentett a szétszéledt falvak katolikus lakosságának ellátása, hiszen a református környezetben megtelepült katolikusok idővel maguk is reformátusokká lettek. A jezsuiták ezért megpróbálták falvaikban tartani híveiket, illetve rábeszélni őket: elérhető településekre költözzenek. Ilyen eseteken licenciátusokat küldtek hozzájuk, és időnként személyesen is felkeresték őket, hogy a kapcsolattartás révén megakadályozzák áttérésüket.

140 A misszionáriusok lelkipásztori munkájuk során Andocson is hasonló problémákkal szembesültek, mint Pécsett. A pécsi misszióban oly nagy felfordulást okozó naptár-kérdés Somogyban is gondokat okozott: a magyar katolikus falvak a reformátusokhoz hasonlóan nem voltak hajlandóak a Gergely-naptárt elfogadni. Ebben a kérdésben is Jakusich püspök kormányzása hozott fordulatot: 1642. február 6-án utasította Bessenyei István kiskomáromi várkapitányt, hogy hivassa magához a somogyi papokat és licenciátusokat, és bírság terhe alatt kötelezze őket az új naptár használatára. A püspök elpanaszolta: a gyürki licenciátusát a református prédikátorok a törökkel fenyegették meg, hogy a régi naptárt kövesse. Emellett kérte a kapitányt, hogy fogassa el Laskai Sándor egykori kiskomáromi prédikátort. Laskai Sankó Boldizsár kiskomáromi tiszttől négy katolikus falut kapott (Kéthely, Magyari, a harmadik és a negyedik neve szakadás miatt olvashatatlan), ezek lakóit bírság terhe alatt kényszerítette a református vallásra. Laskainak egyébként még egy szörnyű bűn volt a rovásán: két katolikus fiút, akik azelőtt a licenciátusoknak szolgáltak, átadott a kanizsai törököknek. „Mindezeket kegyelmed remediáihatja legjobban, inkább bírván az egész Somogysággal, hogy sem mint más valaki"— írta a püspök. A kapitány ennek ellenére a következő évben Lippay érsekhez fordult, hogy a megbízatás teljesítéséhez királyi vagy nádori parancsot eszközöljön ki, , ,mivel az mi földünk inkább azon [ti. református] hittel rakodott, az ő fölsége erős paMOL E 152 Irregestrata, Collegium Tyrnaviense 6. tétel, N° 105. Pusztabonyák Istvánt az egyik szpáhi látta vendégül „...reiecto interim, qui fors tunc ex alio ispahiae eius pago aderat calvinista praedicante, quod hi (aiebat barbarus) degeneres essent christiani, nullusque talis id locorum (quod sibi ex annalibus turcicis constaret) cum Ungariam occuparent, fuisset." PBFK vol. 118. D. 10. fol. 389v. PFEBFFERj.:i. m. 196. LA 1643. ARSI Austr. vol. 139. pag. 294.; LA 1673. ÖNB Cod. 12070. pag. 107.; LA 1680. ÖNB Cod. 12077. pag. 111. ELTE EKK Ab vol. 119. pag. 50. LA 1668. ÖNB Cod. 12065. pag. 131. Sokszor a temetési szertartás elmaradása miatti félelemből tértek át a református faluba költözött katolikusok: LA 1673. ÖNB Cod. 12070. pag. 107.