Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

264 Visszaemlékezés tének van ugyan két lektora, de szeretné, ha valaki elolvasná a kéziratot és az oklevelek oldaláról adna véleményt. Természetesen teljesítettem kérését, több esetben úgy, hogy gyanús helyek tisztázása érdekében elővettem az eredeti szöveget. Szép dedikációs tiszteletpéldányt kaptam. — A II. kötet esetében a „pótlektorálásra" 1953 októberében került sor, amikor villamos-balesetem miatt hét hétig nem hagyhattam el a kórházi ágyat. Észrevételeimet ugyan meg tudtam tenni, de a gyanús helyekre csak fel tudtam hívni a figyelmet. Ennek nem örült és ezt szóvá is tette. Mályusz professzor a III. kötetbe az 1411-1420. évek okleveleit tervezte olymódon, hogy az két kötet volna és egy kötet index. Ennek megfelelően ebből az évtizedből gyűjtötte a kiadatlan okleveleket és a kiadott okleveleket, utóbbiakat sok esetben külföldi útjai során hazai könyvtárakban nem található művekből. Nem sokkal 80. születésnapja ntán 1978 szeptemberében felkereste az Országos Levéltár főigazgatóját és jelenlétemben felajánlotta a III. kötet regesztáit, valamint a kollacionált és nem kollacionált kivonatokat, teljes kéziratát. A kéziratok átvétele sajnálatos módon elhúzódott. Ennek főoka az volt, hogy egy fatális véletlen folytán a kollacionált kivonatok egy része az Országos Levéltárban nem került elő. Annak érdekében, hogy ez ne hátráltassa a többkötetes művet, Fügedi Erik és Engel Pál megkezdték a (mályuszi) IV. kötet (1421-1430) részére már megjelent oklevélszövegek regesztázását az Országos Levéltár könyvtárában meglevő forráspublikációk alapján, majd kivonatokat is készítettek. Néhány év után a kéziratok előkerültek, amivel majdnem egybeesett Fügedi Erik betegeskedésének kezdete és Engel Pál intézeti munkájának sokasodása, ezért a „IV. kötet" munkálatai felfüggesztődtek. Mályusz professzor kéziratainak átvétele is elhúzódott, s hajói emlékezem 1984-ben fejeződött be. A kéziratokkal igen sok nem várt feladat is adódott (a kéziratok három példányban történő legépeltetése, ellenőrzése, majd két sorozat időrendbe, egynek pedig levéltári jelzetrendbe rakása). Ezután sor kerülhetett annak megállapítására, hogy mely 1411-1420 közötti oklevelek nem szerepelnek a kéziratban akár azért, mert Mályusz professzor kihagyta vagy mert még nem is láthatta, mert a kéziratok felajánlásakor maga is hangsúlyozta, hogy a Diplomatikai Levéltár egyes újabb növedékét, valamint a csak mikrofilmen levő oklevelek jelentős részét még át kell nézni. Az átnézés során kijelölt oklevelekről kivonatok készültek főleg Hermann Zsuzsamia által, s azokat magam kollacionáltam. A szerkesztési munkákkal kapcsolatos tudnivalókról a Zsigmondkori oklevéltár immár új számozásban III—VI. köteteiben tájékoztattam az érdeklődőket. Szent Györgyi Mária odaadó, sokszor önfeláldozó módon működött közre, de legnagyobb sajnálatunkra a VI. kötet munkálatai közben hagyott itt bennünket. A Zsigmondkori oklevéltár munkálatait 1995 óta a Magyar Tudományos Akadémia anyagilag úgy támogatja mint a „befogadó" Magyar Országos Levéltárral közös kutatócsoportot. E támogatás kapcsán, pályázat útján a kutatócsoport 1997-ben olyan lehetőséget kapott, hogy három évre foglalkoztathat egy 30 évnél fiatalabb, egyetemet végzettet. Erre az álláshelyre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészeti karának Medievisztika szakán 1997-ben végzett Tóth Norbert került. Őt mintegy fél éven át még Szent Györgyi Mária vezette be a feladatokba a reá jellemző volt pontossággal és részletességgel. Halála után a VI. és a VII. kötet munkálatait — megbízásos munkaerők közreműködésével — ketten végezzük.