Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.

24 Közlemények „Ezeken a részeken a legfőbb gondunk, hogy azt a 16 plébániát, amelyek közül néhányat ittlétünk hat éve alatt Kálvintól elszakítottunk, néhányan pedig csak nevükben voltak katolikusok és súlyos tudatlanságban éltek, részben megerősítsük a jó kezdetekben, részben pedig nagyobb dolgokra ösztönözzük..." — foglalta össze andocsi munkájuk lényegét az 1648. évi beszámoló.

117 Ennek érdekében igyekeztek valamennyi plébániára licenciátust állítani, illetve legalább adventkor és nagyböjtben személyesen is ellátogatni. Horváth János már 1642-ben hat licenciátust küldött a négy elűzött református prédikátor helyére, a lelki vezető nélküli falvakba pedig diákjaik jártak ki.

118 1644ben a megtérített falvakba küldtek katolikus prédikátorokat, hogy a jezsuiták által megkezdett munkát folytassák.

119 Az évtized végére elérték, hogy mind a 16 plébánián működött licenciátus, akik évi rendes elfoglaltságaik mellett adventkor és nagyböjtben külön imákra hívták össze a falvak lakosságát, majd a fiatalokat tanították a hit alapjaira. A jezsuitáknak állandóan résen kellett lenniük, egyrészt nehogy valamelyik licenciátus távozásával a református prédikátorok elfoglalják a plébániát, illetve mihelyt egy-egy református falu lelkészi állása megürült, rögtön küldtek egy diákot, vagy személyesen vették birtokba a plébániát.

120

1668-ban egy református mezővárosba sikerült licenciátust helyezniük, hiába próbálták a reformátusok a magyar birtokosnál és a török hatóságoknál ezt megakadályozni. A települést a páterek a környékbeli katolikus szórványok központjának szánták.

121 A következő évben Horváth Miklós annyira megnyerte az egyik szpáhi bizalmát, hogy az megengedte egy licenciátus megtelepedését a birtokán, sőt két házat is adott neki: egyiket lakásnak, a másikat a vallásgyakorlat számára.

122

1677-ben ismét két falu élére állítottak két licenciátust: egyet egy frissen áttért településre küldtek, a társát pedig egy újratelepült közösséghez irányították. Ez utóbbi telepesei katolikusok és reformátusok voltak vegyesen, akik abban állapodtak meg, hogy bármelyik felekezet is szerezzen előbb papot, azt a másik is köteles elfogadni.

123 Ezek az adatok ismét azt igazolják, hogy a hódolt falvak felekezeti tudata meglehetősen bizonytalan volt, a közösségek vallási hovatartozását sokszor a pap vagy a prédikátor személye határozta meg. A fentiek alapján a hódoltság utolsó évtizedeiben körülbelül 15-20 licenciátus dolgozhatott egyszerre az andocsi jezsuiták felügyelete alatt. Róluk (legalábbis az egyházi felszerelések és a könyvek tekintetében) a jezsuitáknak kellett gondoskodni. Ez kezdetben komoly problémát jelentett ugyan,

124 de az évtizedek során minden bizonnyal sikerült megoldást találni: az 1673. évi jelentés szerint a licenciátusok méltó ellátását biztosították.

125 A plébániákra vezényelt licenciátusok azonban nem pótolhatták a papi jelenlétet, hiszen nem gyóntathattak és nem misézhettek, emiatt a jezsuiták rendszeresen vizitálták a gondjaikra bízott plébániákat. 1644-ben Becze Pál 15-20 mérföldes körben járta a falvakat, újév és húsvét között Horváthtal végiglátogatta a segesdi és kanizsai kerületek településeit, amelyek a paphiány miatt meginogtak a katolikus hitben, majd a pestiseseket 117 LA 1648. ARSI Austr. vol. 140. fal. 156r. 118 LA 1642. ARSI Austr. vol. 139. pag. 43. 119 LA 1644. ARSI Austr. vol. 139. pag. 292. 120 LA 1648. ARSI Austr. vol. 140. fol. 156r.; PFEIFFER L: i. m. 195. Az évkönyvek a későbbiekben is megemlékeznek a licenciátusok diszpozíciójáról, így például 1658-ban két licenciátust küldtek a falvakba: LA 1658. ARSI Austr. vol. 142. fol. 54v. 121 LA 1668. ÖNB Cod. 12065. pag. 69-70. 122 LA 1669. ÖNB Cod. 12066. pag. 22. 123 LA 1677. ÖNB Cod. 12074. pag. 24. 124 PFEIFFER J.:i. m. 197. 125 LA 1673. ÖNB Cod. 12070. pag. 107.