Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 239 Borzsák István volt Eötvös-kollégista társamtól, aki tartalékos tiszti rendfokozata miatt még maradt. Többnapi utazás után Békéscsaba-Szolnok-Cegléd útvonalon érkeztem Szegedre, ahol szeptember l-jén megkaptam a szabadító bumácskát. 3-án, hétfőn jelentkeztem az Országos Levéltárban. 1945-1950 A Levéltár helyreállítása Az Országos Levéltár épülete szomorú állapotban volt. Hogy tűzkár érte, azt tudtam, mert 1945 januárjában a kórházból lehetett látni, hogy a Vár északi részén levő tornyos nagy épület lángol. A károk méretéről azonban semmit sem tudtam. Mire hazaértem, a súlyosan sérült toronykéményt már lerobbantották, a mellette levő, megroskadt raktárszárny törmelékkúpja az épületnek támaszkodva még érintetlen volt. A megindult helyreállítási munka célkitűzése az volt, hogy „az épületet vízszintesen és függőlegesen lezárják", értve ez alatt, hogy a beton tetőszéket kijavítsák (vízszintes) és az egész épületen egy sor üvegablak (függőleges) legyen. Ezt a tél beállta előtt sikerült befejezni, bár még egy bomba a térről való elszállítás közben felrobbant, és a légnyomás a térre néző valamennyi, már beüvegezett ablakot betörte. Szerencsére az ablakokat még a tél beállta előtt sikerült pótolni. — Kémény hiányában és szétfagyott kazánokkal a központi fűtésről szó sem lehetett. Télen csak minden második napon kellett/lehetett bejárni, mert fűtés csak az első emeleti nagy szobában (mai főigazgatói szoba) és a mellette levő egy ablakos szobában volt (mai Titkárság), de a szomszéd szobába még nem vezetett ajtó. Itt dolgoztunk másnaponként. — A kiégett raktár alsó födémét már kijavították és a ronccsá vált vasállványzatot elszállították. Ami a személyi viszonyokat illeti, az megfelelt az akkori körülményeknek. Jánossy Dénes főigazgató a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának elnöke lett, de maradt főigazgató is, és beköltözött a Nemzeti Múzeum épületében volt elnöki lakosztályba, minthogy lakásából kibombázták. Kossányi Béla főigazgató-helyettes ugyanígy járt, neki a Levéltár épületében alakítottak ki lakást oly módon, hogy a II. emelet keleti folyosóját a kiégett felvonó előtt elfalazták, bejáratot pedig a főlépcsőház felé alakítottak ki. — A levéltárosok közül hiányzott Glaser Lajos, aki a hírek szerint Borban pusztult el, Handel Béla, aki valahol Oroszországban lehet eltemetve és Sashegyi Oszkár, akit Nyugatról vártunk vissza. — Hazaérkezésem előtt státusreform zajlott le, amelynek eredményeképpen az Országos Levéltárban tíz osztályvezető volt és négy beosztott levéltáros (Sashegyi Oszkár, Bélay Vilmos, Felhő Ibolya és jómagam). — Hogy milyen munka folyt a Levéltárban az ostrom óta, arról nem volt benyomásom, így nem is emlékezhetek rá. Dolgozott a Levéltárban egy 10 főből álló közmunkás-csoport, akik törmeléket hordtak el és takarítottak. A legsúlyosabb probléma az volt, hogy a toronycsonk, amely a nyugati raktárszárny belső felét jelentette, a másik felén levő levéltári raktárnyúlványokkal együtt lebontásra volt ítélve. A hat szintes raktárszárnyból csak négy volt az Országos Levéltáré, a két felső raktárban a Hadtörténeti Levéltárnak voltak iratai. Ezek a raktárak olyan erős tüzérségi tűz alatt voltak, hogy tartóoszlopaik elpusztulván a három felső raktárszint egymásba, illetve az épület mellett volt beépítetlen levéltári telekre omlott. — Ez azt jelentette, hogy az Országos Levéltár négy raktárszintjén levő levéltári anyagot másutt