Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.

230 Módszertan - Levéltári ismertető nem rendelkeztek felsőfokú végzettséggel. Előbbi akkor kezdett törtenészkedni, amikor 1950-ben nemzetiszocialista párttagsága miatt korengedménnyel nyugdíjazták közhivatalnoki állásából, utóbbi pedig egy családi borgazdaság vezetése mellett foglalkozott történelemmel. Egyedül Homma József Károly pinkafői gimnáziumi tanárnak (18911966) volt történelemtanári képzettsége, amelyhez a számos általa rendezett uradalmi levéltár rendezése közben szerzett tudás is járult. Már mint Pinkafő polgármestere (1936-1938) megírta és kiadta a város történetét;

136

1938-tól, amikor az Anschlufi miatt megszakadt politikusi pályája, a Tartományi Levéltár munkatársaként, majd 1945-től vezetőjeként dolgozott tovább történeti művein.

137 A második világháború után publikált számos burgenlandi helytörténeti tanulmánynak és monográfiának tehát nagy hiánya a magyarországi források nem ismerete. 1961ben Bibiana Kametler például még abban a hiszemben írt doktori disszertációt a bécsi egyetemen Batthyány I. Ádámról, hogy a körmendi Batthyány-levéltár 1945-ben teljesen megsemmisült,

138 a borostyánkői uradalom történetével foglalkozó Harald Prickler pedig az 1950-es években alig tudott érdemlegeset mondani a Batthyányak ottani kétszázhúsz éves birtoklásáról, mivel csupán a németújvári uradalmi levéltár állt rendelkezésére, ahol főként zálogleveleket talált. Az egyoldalú forrásadottságot tükrözi a fejezet címe is: „Der Zerfall der Herrschaft unter den Batthyány".

139 Szerencsére azonban az 1950-es évek végén a politikai helyzet viszonylagos enyhülésével a magyar és osztrák történetírást elválasztó határ is átjárhatóbbá vált. 1956-ban a Homma vezette Burgenlandi Tartományi Levéltár hivatalos kapcsolatot létesített a magyar levéltári szervekkel, amelynek következtében például 1958-ban és 1959-ben Irmtraud Lindeck-Pozza már Budapesten is gyűjthetett anyagot a Urkundenbuch des Burgenlandes számára.

140 1964-től kezdte el Harald Prickler a Batthyány-levéltár miszszilis anyagának protestáns prédikátorokra vonatkozó adatainak feldolgozását,

141 és ugyanakkor a művészettörténész Adelheid Schmeller-Kitt is végezhetett előmunkálatokat Budapesten az osztrák művészettörténeti topográfia felsőőri járásról szóló részéhez.

142 Példájuk azonban inkább kivételnek számított: a Batthyány-levéltárnak rajtuk kí136 HOMMA, JOSEF KARL: Pinkafeld. Festschrift anlüfilich des Stadterhebungsfeier am 26. September 1937. Oberwart, 1937. 137 Az életrajzi adatokat L: Burgenland. Geschichte, Kultur und Wirtschaft in Biographien [Bd. 1]. Hg.: SCHLAG, GERALD. Eisenstadt, 1991. 138 KAMETLER, BIBIANA: Gráf Adam I. von Batthyány. Wien, 1961 (doktori disszertáció): ÖNB, 949.970-C; OSZK, OD 34.296. 139 PRICKLER, HARALD: Geschichte der Herrschaft Bernstein. Eisenstadt, 1960. (BF, 41.) 32-35. A borostyánkői vár barokk dísztermét, amelyet B. Á. 1644 után Filiberto Lucchesével építtetett, Prickler a korábbi tulajdonos Königsberg család mecenatúrájának tulajdonította és a vár egyetlen olyan részének tartotta, amelyet „a Batthyányak átépítései megkíméltek" (uo., 93.). 140 TOBLER, FELTX: Das Burgenlandische Landesarchiv und seine Beziehungen zu den ungarischen Archíven seit 1921. Das Institutionserbe der Monarchie, Das Fortleben der gemeinsamen Vergangenheit in der Archíven. Wien, 1998 (MÖStA, 4) 82-84. 141 PRICKLER, HARALD: Beitrüge zur evangelischen Presbyterologie des 16. und 17. Jhdts. aufden BatthyányBesitzungen des heutigen Südburgenlandes. Reformation und Gegenreformation, i. m. 39-93.: 41-42. 142 Főként azonban Iványi Bélának a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportja Levéltári Gyűjteményében őrzött kivonataira (1. a 106. jegyzetet) támaszkodott: SCHMELLER-KITT, ADELHEID: Archivalische Vorarbeiten zur österreichischen Kunsttopographie. Gerichtsbezirk Oberwart, Burgenland. Wien, 1969. UŐ: Die KunstdenkmUler des politischen Bezirkes Oberwart. Wien, 1974 (Österreichische Kunsttopographie, XL).