Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.

Koitál András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete 229 ténetírás igazából csak a második világháború utánra bontakozott ki. Bár már az 1930as évekre készen állott a bizonyításra váró alapkoncepció, és a legalapvetőbb források föltárása is megindult, a tanulmányok és kötetek publikálása csak 1945 után indult meg. Addigra azonban a Batthyány-levéltár osztrák kutatók előtt gyakorlati és politikai okokból egyaránt hosszú időre elérhetetlenné vált. Az új történelemszemlélet lényegét az alkotta, hogy Burgenland a legkorábbi időktől kezdve német terület volt, amely egy ideig magyar megszállás alatt állott. így az ennek az elképzelésnek a jegyében készült tanulmányok minden adódó alkalommal a terület lakosságának német eredetére és kultúrájának német vonatkozásaira hívták fel a figyelmet, szívesen emlegették a honfoglalás előtti időket és sokat foglalkoztak a középkor azon századaival, amikor a nyugatmagyarországi uradalmak egy része a magyar királlyal ellenséges tartományurak vagy a Habsburgok kezén volt.

133 Természetesen a burgenlandi történetírás megteremtői azt is fölismerték, hogy a vidékről szóló történeti munkák nagy része magyarul íródott és az írott források is jobbára Magyarországon találhatók. Érdekes módon azonban ennek ellenére sem kezdtek forrásfeltárásba. Az osztrák történetírás Nyugat-Magyarországra vonatkozó kevés forráskiadványa közül egyedül az Urkundenbuch des Burgenlandes címmel Bécsben készülő oklevéltár emelkedik ki.

134 Az újkor kutatói azonban a Magyarországon őrzött vagy kiadott levéltári források helyett inkább Leser Grácián említett cikkeire vagy Jandrisevits Péter (1879-1938) csémi plébános és kismartoni tartományi levéltáros hat kötetnyi gépelt okmánygyűjteményére hivatkoztak, amelyben a Nyugat-Dunántúlra vonatkozó, nyomtatásban kiadott forrásokat gyűjtötte össze, a magyar szövegeket németre fordítva.

135 Ez a gyűjtemény ugyan szerzője szándéka szerint nem történészek, hanem műkedvelő kutatók számára készült, de végül is azok a burgenlandi kutatók, akik az 1640es évektől induló helytörténeti tanulmányok sorát publikálták, többnyire szintén nem voltak képzett történészek. Többen rendelkeztek közülük teológiai végzettséggel, mint például az említett Jandrisevits és Leser, továbbá az egyháztörténettel foglalkozó Rittsteuer József (1919-) kismartoni kanonok és a ferences Magyar Arnold. Mások, mint például Loibersbeck József (1890-1975) és Ratz Alfréd (1919-1987) egyáltalán und Heimat, 16. (1963.) 6. sz. 3-5. 7. sz. 5-7. MAGYAR A: Güssing, i. m. 7-11. Uő: 340 Jahre Franziskaner in Güssing 1638-1978. Güssing, 1980. 286-287. 133 Két jellemző példa: Homma József egy 1947. évi munkája I. Mátyás és II. Ulászló magyar királyokat ellenkirálynak („Gegenkönig") titulálja Frigyes császárral szemben (HOMMA, JOSEF KARL: Zur Herrschaftsgeschichte des Sildburgenlandes. Horn-Wien, 1947. 11-12. [BF, 1]), Ratz Alfréd pedig egy 1949-ben megjelent, Rohoncról szóló írásában az idők jelét látta abban, hogy az 1945-ben leégett rohonci várat lebontják, helyére üzlet épül és „a magyar mágnásság pompakifejtésének [Prachtentfaltung] helyébe a rohonci német város [Deutschmarkt] polgárai lépnek. Mert ott is egykor az ö városuk terült el." (RATZ, ALFRÉD: Die Burgen und Mürkte von Rechnitz. Volk und Heimat, 1949. Nr. 13. 3^.: 4.). Az utolsó állítás egyébként történetileg nem bizonyítható. 134 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, ödenburg und Eisenburg. I: 808-1270., II: 1271-1301., III: 1301-1327, IV: 1328-1342., V: 1342-1349. Hg.: WAGNER, HANS (I-II), LINDECK-POZZA, IRMTRAUT (III-V). Wien, 1955-1999. (Publikationen des Instituts für ÖsterreichischeGeschichtsforschung, 7. Reihe.) 135 JANDRISEVUS, PÉTER: Urkunden und dokumente über das südliche Burgenland un Urngebting, Bd. I-VL Schandorf-Eisenstadt, 1932-1936: Burgenlándisches Landesarchiv. Eisenstadt; filmen: MOL, W 157-161). A gyűjtemény alig néhány addig kiadatlan iratot tartalmaz, ezeknek forrása is túlnyomórészt Gratian Leser másolatgyüjteménye volt. Utóbbiról 1. még: MAGYAR A.: Güssing, i. m. 10. — Jandrisevitsröl: A szombathelyi egyliáztnegye története. Szerk.: GÉFIN GYULA. I—III. Szombathely, 1929-1935. II. 356. III. 171.