Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.

Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete 223 szeptember 29-én a Borsa Ivánnal visszatérő Kapossy János ismét Szombathelyre szál­lította. A könyvtár hátramaradt részét is ekkor, október 2-án vitték az Országos Levél­tárba, ahonnan később az egész az Iparművészeti Múzeumba került. A körmendi gyűj­temények mentését végül Keleti István, a kultuszminisztérium megbízásából működő rendőrfőhadnagy fejezte be, aki 1945. november 2-án az orosz parancsnokság engedé­lyével összegyűjtötte a kastélyban található festményeket és festménydarabokat, közöt­tük 18 szalagot, amelyből két régi Batthyány életnagyságú képe volt összeállítható. Ezek a budapesti Szépművészeti Múzeumba kerültek. Keleti 1947-ben még kétszer visszatért Körmendre, és eljárása során számos műkincs mellett 66 kilogramm levéltári anyagot gyűjtött össze a lakosságtól. Közben a gyűjtemények tulajdonjoga is tisztázódott. Mivel Batthyány-Strattmann László herceg pápai kamarás volt és Rómában teljesített szolgálatot, tehát nem számí­tott nyugatra menekült személynek, Fügedi Erik, az elhagyott magángyűjtemények mi­niszteri biztosa 1947-ben úgy állapodott meg a körmendi hitbizomány gondnokával, hogy a különféle gyűjteményeket letétként állami múzeumokban helyezik el. 92 Az ezt követő teljes kommunista hatalomátvétel azonban a család tulajdonjogát gyakorlatilag megszüntette. Az Iványi Béla által gondozott másik levéltár, a keszthelyi szintén súlyos károkat szenvedett 1945-ben, ott azonban egyedül Keszthely népe volt az, aki „berontott a kas­télyba, természetesen a levéltárba is, ahol nyilván aranyholmit, ékszereket, drágaságo­kat sejtett. Kiborítgatták a ladulákat, a kötegeket kibontották, az okleveleket kidobálták a kertbe, meg az udvarra a sárba; a széjjel hullott kötegek írásai összevissza keveredtek, a borítékolt anyagot a borítékokból kiszedve, széjjelszórták" — írta maga Iványi Béla 1946-ban. „Mindezekért azonban nem Keszthely népe a felelős" — tette hozzá —, „ha­nem azok, akik a nemzet múltjának Írásos emlékeit lenézték, tehernek tekintették, s akiknek nem jutott eszükbe a népet megtanítani arra, hogy van magyar múlt és e múltnak értékes tárgyi és írott emlékei is vannak, amelyeket lelkiismeretesen meg kell becsülni, mert oktalan rongálásuk és pusztításuk nemzeti kincseinkben pótolhatatlan veszteséget okoz." 93 A Festetich- és a Batthyány-levéltáraknak hamarosan szorosabban is összefonódott a sorsa. 1947 júniusában ugyanis a Batthyány-levéltárnak Körmenden, a plébánia helyi­ségeiben maradt részét is egy éjszaka alatt teherautókkal Keszthelyre szállították, és az egészet a Balaton Múzeum aulájába öntötték. (Az éjszakai szállításnak valószínűleg az volt az oka, hogy az előírás szerint a nappal szállítható áruk köre korlátozott volt: pél­dául a betakarítás idején nappal csak gabonát lehetett szállítani. 94 ) A múzeum vezetői azt remélték, hogy az anyag a Festetich-levéltárral együtt egy regionális kutatóbázis alapját vetheti meg, és annak rendezésére a szomszédos Vonyarcvashegyen lakó Iványi Bélát kérték föl. Az akkor már 74 éves kutató, akinek ez volt utolsó találkozása a Bat­thyány-levéltárral, a munkát nagyjából el is végezte: helyreállította a misszilisek rendjét és egyetlen nagy időrendi sorozatba rendezte a nem jelzeteit 16-17. századi iratok zö­92 BAJZKZs.:i. m. 291. 93 IVÁNYI BÉLA: A Festetics család keszthelyi levéltára. LK, 24. (1946) 170-208.: 206-207. 94 A korlátozások miatt ekkoriban pl. államosított könyvtárakat is éjszaka szállítottak. Vö. WK GYÖRGYNÉ: A szerzetesi könyvtárak sorsa Magyarországon 1950-1952. Bp„ 1997 (Az OSZK füzetei, 11).

Next

/
Thumbnails
Contents