Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.

214 Módszertan - Levéltári ismertető Kovachich első látogatására a körmendi levéltárban, ahol akkor négy iratokkal teli helyiséget és mintegy 2000 közérdekű iratot talált.

29 Kovachich forrásföltáró munkájáról írott tanulmányában V. Windisch Éva is megállapította, hogy az „expeditio diplomatico-litteraria" azért lehetett viszonylag eredményes, mert a 18. század második felében a legtöbb magyarországi levéltárban nagyarányú rendezési munkák zajlottak és új segédletek készültek.

30 így volt ez Körmenden is, ahol Kovachich tevékenységét éppen az egyéb iratok közül kiválogatott és lajstromozott Memorabilia sorozat tette lehetővé. A hetven éves tudós tetszését ez az anyag annyira elnyerte, hogy 1814-ben több mint egy hónapot dolgozott Körmenden és a lemásolt anyagból 316 középkori és 16. századi iratot külön kötetben kívánt megjelentetni Monumenta diplomatica Batthyaniana címen. Ez lett volna az első forráskiadvány a Batthyány-levéltár anyagából, de a terv nem nyerte meg a család tetszését, így Kovachich kézirata a nyomda helyett a családi levéltár mélyére, a forrásául szolgáló iratok mellé került.

31 Nemcsak a Monumenta diplomatica Batthyaniana maradt kiadatlan és ismeretlen a magyar történetírás számára, de az 1821-ben elhunyt Kovachich Márton György munkájának sem volt méltó folytatója. A reformkori nemzeti tudományosságot a levéltári forrásfeltárásnál jobban érdekelték a napi politikához inkább kötődő problémák. A körmendi levéltárnak is majd egy fél évszázadot kellett arra várnia, hogy igazán fölfedezzék. Addig csupán a levéltárosok némelyike folytatott ott tudományos munkát, mint például Mórocza Dániel, egy művelt uradalmi tisztviselő, aki szülőföldje, Felsőörs és az ottani prépostság történetéhez gyűjtött adatokat.

32 IV. A levéltár és a magyar történettudomány a 19. század második felében Kovachich után tudós kutatók újból csak az 1860-as évektől keresték föl Körmendet. Közülük is elsőként Wenzel Gusztávot kell említenünk, aki 1863 szeptemberében járt ott és a Memorabiliából gyűjtött okleveleket az Árpádkori új okmánytárhoz.

33 Wenzel egyébként minden bizonnyal éppen Kovachich munkássága nyomán figyelt föl a körmendi levéltárra, hiszen az 1860-as években szakértőnek kérték föl abban a perben, amelyet Kovachich Márton György fia, József Márton indított apja 1810-1815. évi expedíciója költségeinek megtérítéséért. Szakértői véleményének megalapozására Wenzel tehát a Batthyány-levéltárban többek között Kovachich adatainak megbízhatóságára vonatkozólag is végzett vizsgálatokat.

34 FAZEKAS I: Kovachich, i. m. 28. V. WINDISCHÉ.: i. m. 88-89. V. WINDISCH É.: i. m. 109. Mai lelőhelye: MOL P 1313, Memorabilia, n° 1479. Vő. IVÁNYI B.: Memorabilia, i. m. 159, n° 439; FAZEKAS L: Kovachich, i. m. 27-37. Munkája csak halála után jelent meg: MÓROCZA DÁNIEL: Felső-Örs és prépostsága. Adatok Zalamegye történetéhez. I. Szerk.: BÁTORFI LAJOS. Nagykanizsa, 1876. 80-136. A szerzőről: SziNNYEl JÓZSDEF: Magyar írók élete és munkái. IX. köt. Bp., 19... coll. 316-317. IvÁNYI B.: Memorabilia, i. m. 5-6. THALLÓCZY, Bosnyák bánság, i. m. 4. Az említett okmánytár: Árpádkori új okmánytár / Codex diplomaticus Arpadianus continuatus, I-XIII. Szerk.: WENZEL GUSZTÁV. Pest, 18601874. (Monumenta Hungáriáé Historica, Diplomataria, 6-22). V. WINDISCH, i. m. 105.