Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.
20 Közlemények Az ilyen és ehhez hasonló bírósági hercehurcák a hódoltsági missziók történetének elmaradhatatlan eseményei voltak. A felekezetek közötti torzsalkodás előbb-utóbb a török hatóságok elé került, nekik pedig eszük ágában sem volt kihagyni ezt a könnyű pénzszerzési lehetőséget. Az állandó portyák miatt rettegő határvidéki török apparátus különben is igen fogékony volt a magyar katonákkal, magyar intézményekkel való együttműködés vádjára." 1669-ben Horváth Miklóst azzal vádolták, hogy egy fiatal foglyot szökésre buzdított, az ügy a budai pasa bírósága elé került, ahonnan csak pénzbüntetés megfizetése után szabadult. 100 1674-ben a királyi országrészből menekült prédikátorok vettek revánsot a jezsuitákon üldöztetéseikért, és feljelentették őket, mint hazaárulókat és a német hit terjesztőit. A száműzött lelkészek azzal ijesztgették a törököket, hogy a református falvak inkább elszélednek, minthogy katolizáljanak. Az ellenséges közhangulat miatt Horváth és Kereskényi a falvakban és az erdőkben bujkáltak, de a pénzbüntetést ezúttal sem kerülhették el. 101 1680-ban Landovich Györgynek egy év missziós munka után menekülnie kellett Andocsról, mivel a prédikátorok azzal vádolták, hogy együttműködik a császári katonasággal és a koppányi vár elfoglalását tervezi. 102 A helynöki megbízás azonban nemcsak a prédikátorok miatt volt időzített bomba, hanem a veszprémi püspöknek adózó falvak (köztük Andocs) parasztsága, tehát saját híveik miatt is. A püspökök ugyanis a 17. század közepétől kezdve nemcsak a hódoltsági lelkigondozást kívánták megszervezni, hanem a tizedszedés hatékonyságát is növelni akarták. Ebben a munkában ugyan a jezsuiták sohasem vettek részt közvetlenül, de az adó emelését a parasztok a püspök képviselői, tehát a jezsuiták bűnéül tudták be. Egyúttal nehezményezték, hogy nem járnak közben a terhek mérséklése érdekében, mint annak idején Horváth János tette. A parasztok felbujtották ellenük a szpáhikat, akik a püspökkel való kapcsolattartás, kémkedés és adóemelés miatt vádolták be őket az alajbégnél. ,,[A parasztok] úgy gondolják, hogy mindaddig nem lesz nyugtuk a püspöktől, amíg el nem megyünk innen"— summázta a nehézségeket Welcznovsky páter. Ráadásul 1652-ben Széchényi György püspök a török tiltások ellenére körlevélben hívta az egyházmegye hódoltsági papjait és licenciátusait egy végvárba, komoly veszélybe sodorva őket a török előtt. 103 A későbbiekben forrásaink csak kétszer említik az andocsi jezsuiták helynöki kinevezését. 1659-ben Horváth Tamás Andocsra érve a püspök (feltehetőleg már ifjabb Sennyey István) megbízásából a joghatósága alá tartozó világi és szerzetespapságot méltó életvitelre buzdította. 104 Gáspárffy Tamás elogiuma pedig megemlékezik a páter helynöki kinevezéséről és működéséről is. 105 Az adatok hiánya ellenére biztosra vehetjük, hogy a misszió mindenkori elöljárója a veszprémi püspök hódoltsági helynökeként is tevékenykedett. A helynöki és a missziós munka legfontosabb részét az egyházmegye katolikus plébániáinak gondozása, illetve a református plébániák áttérítése jelentette. Ez a két tevénomen deferant, qui multitudine plures et pecuniis copiosiores; idem suaserunt Turcarum alii complures." Uo. pag. 294. 99 PFEIFFER J.: i. ni. 196-197. 100 LA 1669. ÖNB Cod. 12066. pag. 23. 101 LA 1674. ÖNB Cod. 12071. pag. 46-47. 102 LA 1680. ÖNB Cod. 12077. pag. 107.; PBFK vol. 120b. B. 5. pag. 66. 103 MOL E 152 Regestrata, Collegium Jauriense fasc. 2. N° 37. fol. 45rv., 54rv. 104 LA 1659. ARSI Austr. vol. 142. fol. 99r. 105 MOL E 152 Irregestrata, Collegium Tyrnaviense 6. tétel, N° 105.
