Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.

KOLTAI ANDRÁS A BATTHYÁNY CSALÁD KÖRMENDI KÖZPONTI LEVÉLTÁRÁNAK KUTATÁSTÖRTÉNETE THE HISTORY OF RESEARCH IN THE KÖRMEND ARCHIVES OF THE BATTHYÁNY FAMILY. The Batthyány family archives is one of the most outstanding collections in Hungary. In 1814, Márton György Kovachich already planned to publish a selection of its noteworthy documents, but failed to obtain the permission of the family. It was only from the 1860s on that historians such as Gusztáv Wenzel, Lajos Thallóczy, Dezső Csánki could conduct research in the collection and publish medieval documents. In 1906, Sándor Takáts began to examine the extensive early modern records. From 1938 on, Béla Iványi, a retked university professor, worked there as an archivist. He rearranged a considerable part of the archives (primarily the correspondence) and produced a series of source publications (Körmendi Füzetek) between 1942 and 1944. In 1945, when the Russian army occupied the Castle of Körmend, the archives was seriously affected. Thanks to devoted local intellectuals, the remaining documents were collected and transferred to the Hungárián National Archives in Budapest, where they unfortunately suffered further losses in a fire during the revolution of 1956. After a generál restoration conducted by Vera Zimányi completed by 1962, the stül impressive archives became one of the most frequently used collections of the National Archives. These Batthyány family papers are rich in records relating to territories of historical Hungary, which included parts of present day Austria (Burgenland), Slovenia and Croatia as well as modern Hungary. Therefore, their preservation should be the common responsibility of all these countries. A szabadbattyáni és németújvári Batthyány család hercegi ágának levéltára — többszöri pusztulása ellenére, még ma is — Magyarország egyik legjelentősebb ilyen jellegű gyűjteménye, különösen 16. és 17. századi anyagát tekintve. A Batthány család levéltárát már a 17. században szakszerűen rendeztette, a 18-19. században pedig egyre inkább a tudományos kutatás számára is hozzáférhetővé tette. A levéltár anyagát alkotó iratok többségének megőrzését ugyan elsősorban a család közvetlen jogi, gazdasági és birtokigazgatási érdekei indokolták, de míg ezeknek a szempontoknak a fontossága az idővel csökkent, úgy kerültek előtérbe a történeti kutatás szempontjai. így vált a családi vagyont biztosító eszköz a 20. századra nemzeti közkinccsé, amely folyamat hűen tükrözte a magyar polgárosodás és történetírás fejlődésének különböző állomásait és Magyarország sorsfordulóit. Az alábbiakban párhuzamosan foglaljuk össze a levéltári források sorsát és kutatásuk történetét. I. A család és a levéltár a 17. században Németújvár várát 1524-ben adományozta II. Lajos király Batthyány Ferenc horvát bánnak. A Vas megyei vár ettől kezdve Batthyány Ferencnek és örököseinek egyik legfontosabb rezidenciája volt hét nemzedéken át. Lakóhelyként ugyan a 17. század közepétől egyre inkább a kényelmesebb rohonci várkastély vette át a helyét, ám továbbra is megmaradt Németújvárnak az a fontos szerepe, hogy biztonságos falai között őrizték a Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1-2. szám. 207-231.