Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - D. Tóth Béla: A levéltáros Jakab Elek pályakezdő évei és az első magyar iratkezelési utasítás / 167–206. o.

168 Forrásközlések Életét a történelem viharai erősen meg-megrázták, pályafutásában is csalódások sora érte, de munkássága ezek ellenére is adottságainak megfelelően alakult. Az unitáriusok kolozsvári kollégiumában iskoláit bevégző Jakab Elek az erdélyi királyi kincstárhoz került 1843-1848 között, de itteni foglalatossága mellett arra is jutott ideje, hogy a marosvásárhelyi királyi táblánál gyakorlatot folytasson.

4 Ügyvédi végzettségét, diplomáját ugyan az 1848/49-es szabadságharcban tevékenyen résztvevő fiatalember a későbbiekben már nem hasznosíthatta, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk: a jogi pályán szükséges körültekintés, precízség, az összefüggések feltárása, a tények számbavétele és az igazságnak megfelelő következtetések levonása a későbbi évtizedekben is segítették az ekkor még csak pályakezdő Jakab sorsának alakulását. Az osztrákok által néhány hónapos szebeni börtönbüntetésre ítélt, huszárfőhadnagyi rangig emelkedett Jakab Eleket szabadulása — 1850. április 26. — után internálták szülőfalujába, Szentgericére. Otthon töltött éveit a földművelésnek szentelte. Éppen úgy gazdálkodott, mint a falu többi gazdája, de elméje nem nyugodott. Tollat fogott a kezébe, és leírt gondolatait álnéven különböző lapokban jelentette meg. Ezek a hazafias töltetű írások nem maradtak visszhang nélkül. Az írásokra felfigyelő és az azokat magasra értékelő személyek között volt gróf Mikó Imre is, aki már ekkor elhatározta az „Erdélyi történelmi adatok" összegyűjtését.

5 Nem tudjuk pontosan, hogy Jakab melyik írása (írásai) volt(ak) olyan hatással Mikó Imrére, hogy arra az elhatározásra juttassa(ák) a grófot: meghívja munkatárásának Jakab Eleket. De Jakab szempontjából nem is ez a lényeges, hanem az, hogy Mikó segítségével beléphetett abba a világba, amely Erdély múltjának feltárását és a feltárt adatok közreadását tűzte ki célul. Jakab Elek élete ettől a pillanattól kezdve gyökeresen megváltozott, kiteljesedett. Megkapta azt a lehetőséget, hogy tehetségét arra fordítsa, amire született és amire alkalmas volt. Ritka adomány ez az élettől, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy nemcsak adottságai révén nyert közpályája, hanem magánélete is — ha áttételesen is — de Mikó meghívása eredményeképpen teljesedett ki.

s Jakab elfogadta a gróf meghívását és 1854-ben Kolozsvárra ment dolgozni. Mikó titkára lett és a titkári teendők ellátása mellett hatalmas munkabírással végezte rendkívül hasznos feltáró és gyűjtőmunkáját. Nemcsak a kolozsvári, de a bécsi, a gerendi, a gyulafehérvári, a marosvásárhelyi, a nagyszebeni és a pesti levéltárakban, könyvtárakban is folytatott kutatómunkát. Az adattár előkészítő munkái mellett, saját kutatásai alapján megszülettek első önálló történelmi írásai is

7

. 1860 ősze ismét fordulópontot jelentett Magyarország és Erdély életében. Magyarországon az októberi diploma szellemében összehívott magyar országgyűlés, Erdélyben 4 Ügyvédi vizsgát tett 1847. június 22-én, és még ez év szeptemberében táblabíróvá választották Marosszéken. 5 gr. Mikó Imre (1805-1876) politikus, közlekedésügyi miniszter és művelődéstörténész volt. 1861-től a visszaállított erdélyi kir. Főkormányszék elnöke lett. Legjelentősebb tevékenységet a művelődési élet területén fejtett ki. Nevéhez fűződik az Erdélyi Múzeum Egylet megalapítása is. 1855-1858 között 3 kötetben jelentette meg Mikó az összegyűjtött adatokat. Jakab Elek Kolozsvárra kerülése után ismerte meg Miké Rózát, az erdélyi főkormányszéki levéltár igazgatójának a leányát, akit 1856-ban vett feleségül, és békés, harmonikus életet éltek. Mikó meghívása nélkül aligha ismerkedhettek volna meg. Ezek közül az egyik legjelentősebb A Magyar korona feletti küzdelem a XVI. században (Kolozsvár, 1861).