Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.

146 Forrásközlések földváltságot fizetett, ezért cserébe viszont változatlan összeg mellett 32 évig használhatták a területet.

78 1800-ban a vármegye ígéretéhez híven intézkedésekkel segítette elő a salétromtermelést. A nagyobb, 800 négyszögölt meghaladó területen munkálkodó salétromfőző jobbágyok két marhája után hat évre elengedte az adó fizetését, a legnagyobb dologidőben (tavasztól október végéig) mentesültek a forspont alól. Arról is javaslat született, hogy a salétromfőzők robotjukat készpénzzel is megválthassák. A hadiiparban tevékenykedő salétromfőzők általában mentesültek a katonáskodás alól, a vármegye ennek a kedvezménynek a fenntartását is szorgalmazta.

79 Az már Vay újításai közé tartozott, hogy az olyan helységekből, ahol a salétromfőzésnek nem voltak előzményei, egy-egy embert 2-3 hónapra a debreceni üzembe küldött, hogy ott beletanuljon a salétrommüvelés tudományába. 1811-ben az ügyesebbje már bécsi tanulmányútra is mehetett.

80 A salétromfőzők a salétromházakba behordott lőporalapanyag mázsája után 10 forintot kaptak. A vállalkozással kapcsolatos foglalatosság kötötte le leginkább Vayt a következő években,

81 de a társaság főinspektora és tényleges irányítója Kiss Imre (1775-1831) lett. Kiss a bécsi egyetemen tanult, majd harminc éven keresztül, haláláig a Vay család szolgálatában állt.

82 A báró maga írta: Kiss a Vay család „fel tartásának olly nevezetes tagja és eszköze". A termelés beindult, de a báró minden erőfeszítése ellenére sem adott a kallói kerület 2500 mázsánál többet. Történt ez annak ellenére, hogy egyes telepek, például a fent említett debreceni, a korábbi mennyiség több mint három és félszeresét állította elő (évi 200 mázsa helyett 700 mázsát). A termelés jóval elmaradt attól a mennyiségtől, amennyit Vay megcélzott vagy inkább remélt, de azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Vay-adminísztráció így is két és félszer annyit termelt, mint a de Paullyak egy átlagos évben. A vállalkozás első évéről egy sajátos leírás tanúskodik. 1801 januárjában a csehosztrák kancellária protokollumából kivonat érkezett a Haditanácshoz, miszerint a neves geográfus és statisztikus, Joseph Max Lichtenstem (1765-1828) az Archív für Geography und Statistih című induló folyóiratában cikket szeretne megjelentetni a tiszavidéki salétromtermelésről, amelyhez a katonai hatóságok hozzájárulását kérte. Ezt a két nyelvű (magyar és német) írást maga Vay fogalmazta.

83 A kérés persze Colloredo tábornagy íróasztalán kötött ki, aki kéjjel dobta vissza. A Haditanácsnak 1801. február 24-én írt jelentésében felemlegette, hogy Vay salétromelőállítási módszerében semmi új nincs. Ugyanazt teszi, mint a korábbi salétromadminisztrátorok. A báró ráadásul hihetelenül nagy mennyiség előállításával kecsegte78 A földesurakkal kötendő terragium szerződés sémája. Salétrom administratio, 1742-1857, E 18-22. C. melléklet. Sárospatak. Kii I. 7/a 2.1. Függelék 79 1809-ben a salétromosokat a hadsereg részére bevitték, de mesterségük folyatására hazabocsátották. NYÁRÁDY M.: Salétromfőzés Szabolcs megyében, i. m. 208. 80 Lm.207. 81 Vay Miklósné, i. m. 5 8-59. 82 Kiss Imre nekrológja a Magyar Kurír, 1831. II. 36. számából. 83 Nachrichten von der Gewinnung des natürlichen Salpeters in denen an der Theis gelegenen Gegenden Ungarns. Von dem freyherm NKLAS VAY VON VAYA. Hely és év nélküli melléklet. ÖStA KA Aktén 1801, 6-192 —Prot 1801 1460-461 (1806).