Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
142 Forrásközlések mázsa). Itt került szóba, hogy Vay és a hadsereg igényeit úgy lehetne összeegyeztetni, hogy egy progresszív, tehát többlettermelés esetén magasabb felvásárlási árat biztosító ártáblázatot fogadnak el. Ezt Pergen is helyeselte. Az előadó után hallgatták meg de Paullyt, majd Vayt, akik ezen fórumon is megerősítték megegyezési szándékukat. A báró végül azzal a kijelentéssel lepte meg a bizottságot, hogy a hosszas huzavona, már számos érdeklődő földbirtokos kedvét szegte és a bizalom visszaszerzésére 100 000 forint előleget kért az első évre. Az összegért vagyonával kívánt jótállni. Saurau és Pergen aláírásával egy felterjesztés foglalta össze a mellékelt jegyzőkönyv tanulságait. Csatolták még Colloredo később az ülésjegyzőkönyvhöz fűzött megjegyzéseit is az ügyről (Bécs, 1799. december 11.), amelyben korábbi kétségeit ismételte meg és a progresszív ár bevezetése ellen ágált. A felterjesztésen áll az uralkodó döntése, amelyben Collorado érveit semmibe véve a kamarai előadó javaslatait hagyta jóvá. A Vaynak nyújtandó előlegkérelmet az előadó nem is terjesztette fel, azt rögtön elvetették. 60 Ezek után a Főhadszerhfvatalnak nem volt más választása, mint szerződést kötni Vayval. A hivatal számításai megerősítették Vay információit, a de Paullyak hozzávetőlegesen évi 1000 mázsa kétszer eresztett salétromot szállítottak a kallói kerületből, az utolsó évben (1798) azonban csak 300 mázsát. A termeléscsökkenésért persze Vayt okolták. A báró később visszetekintve is elvetette ezért a felelősséget. Tette ezt némi joggal, már csak azért is, mert a termelési adatok a teljes 1798. évre vonatkoztak, Vay privilégiuma azonban alig volt több mint fél éves. Utólag Vay a magas gabonaárakat okolta azért, hogy a parasztok elfordultak a salétromfőzéstől. Ezt a jelenséget ugyanis később, amikor a búza még magasabb áron kelt el a háborús konjunktúra idején, a saját kárán is meg kellett tapasztalnia. A Főhadszerhivatal és Vay Miklós 1800. február 9-én szerződtek Bécsben. A hivatal a de Paully-örökösök teljes egyetértésével érvénytelenítette velük fennálló szerződését és a részben kincstári, részben saját tulajdonú salétrom-létesítményeiket átvette. Vay szerződése kimondta, hogy a báró átveszi a kincstári salétrom-adminisztráció által korábban alkalmazott összes salétromnyerési eljárást (gájföldfeldolgozás, „plantage" és a „mezei" salétrom gyűjtése). A korábbi adminisztrátoroknak ennek fejében 55 000 forint kárpótlást fizet. A fizetés feltételeit a két fél magánszerződésben rögzítette, amely azonban a hivatalos, kincstári szerződés részét képezte. A szerződés értelmében Vay a hadszertár tulajdonában lévő nagykállói salétromudvarral (Salniter-Hof) járó adómentességet csak akkor élvezhette, ha azt kizárólag a kincstári salétromtermelésre használja. A szerződés külön pontja rögzítette a Vay által ígért salétrom többletet és az arra vonatkozó progresszív árat. Vay a Főhadszertárral kötött szerződésben valóban ráígért a de Paullyak évi átlagos termelésére, és a következő ártáblázatban állapodott meg a hivatallal: a kallói adminisztráció évente 2500 mázsát szállít, mázsáját 30 forintért, további ezer mázsa már mázsánként 40 forintjába került volna a hadseregnek, és így tovább kategóriánként progresszíven több ütötte volna Vay markát (5500 mázsa felett már 70 forint). ,0 A közös üléssel kapcsolatos köteg tartalmazza az összes vonatkozó iratot (többek között 66 mellékletet). A felterjesztés. Bécs, 1799. december 16. ÖStA KA HKR Aktén 1800, 6-54 — Prot 1800 1232-234 (896).
