Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Neoabsolutismus-Probleme : verwaltungsgeschichtliche Aspekte zum Fall Ungarn = Neoabszolutizmus-problémák : közigazgatástörténeti szempontok Magyarország esetéhez / 79–105. o.

ZSOLT K. LENGYEL NEOABSOLUTISMUS-PROBLEME Verwaltungsgeschichtliche Aspekte zum Fali Ungarn NEOABSZOLUTIZMUS-PROBLÉMÁK. KÖZIGAZGATÁSTÖRTÉNETI SZEMPONTOK MAGYARORSZÁG ESETÉHEZ: A cikkben tárgyalt közigazgatástörténeti szempontok megerősítik azt a feltevést, hogy nemcsak az osztrák birodalom kül- és pénzügypolitikai válsága váltotta ki 1859/1860 körül a neoabszolutisztikus rendszer önfelszámolását. Az állam, amely totális és modern is, visszarendező és reformképes is kívánt lenni, már korábban ingoványos talajra jutott, midőn ambivalens jellegének előnyös elemeit igyekezett kihangsúlyozni. E próbálkozás a tanulmányban vizsgált három témakört tekintve nem rendelkezett a megvalósításhoz szükséges eszközökkel. Alapvető szervezési kérdések még a "Definitivum"-ban is átmenetileg rendeződtek, felvillantva egy erőteljesebb magyar modernizációs szerep távlatát, például a királyság számára megalkotandó helyi és országos képviseleti formák révén. Ám az abszolutizmus ilyen stabilizáló önmérsékléséhez elégtelen volt Bécs politikai akarata, avagy a magyar részvételi készség; vélhetően mindkét előfeltétel hiányzott. Éppen ezért látszott fontosnak, hogy az adminisztrációt egy átgondolt és a magyar „jólétet" gyarapító újjáalakítási program előfutárává és közvetítőjévé fejlesszék. E feladat magas szakmai igényeket fogalmazott meg, ugyanakkor túlterhelte a hivatali személyzetet. A hatalom és az alattvalók közé rendelt közigazgatás közvetítői szerepét gyengítették a más koronatartományokból Magyarországra ajánlkozó vagy irányított hivatalnokok is — de nem elsősorban német vagy szláv nemzetiségük, illetve anyanyelvük vagy túl nagy létszámuk miatt, hanem azért, mert a Bach-huszároknak olyan megbízást kellett teljesíteniük, amely központosítási normákban gyökeredzett. A felsorakoztatott példákból tehát az derül ki, hogy a rendszer csakis úgy mutatkozhatott előnyös tulajdonságaival, hogy egyúttal kidomborította árnyékos oldalát is. 1. Selbstbild und Akzeptanz des Regimes in der verordneten Modernisierung Der österreichische Neoabsolutismus war ein doppelwertiges System. Er gab sich eine autokratische Regierungsform und arbeitete zugleich auf eine nachfeudalistische Staats-, Rechts-, Gesellschafts- und Wirtschaftsordnung hin. Das Gegensatzpaar von beharrungsbestrebtem AuBerparlamentarismus und veránderungsgeneigtem Normierungssinn tritt seine gesamte Geschichte hindurch in scharfen Umrissen zum Vorschein.

1 Nachfolgende Ausführungen entstammen einem Münchener Projekt, das die ureigene Widersprüchlichkeit der nach Innenminister Alexander Bach benannten Ára am Beispiel der Verwaltung Ungarns von 1849 bis 1860 soweit entratseln will, wie es die nachgelassenen Dokumente im Rahmen einer einzigen Habilitationsarbeit zulassen.

2 Die dazu bisher in Wiener und Budapester Archiven gesammelten unge1 Eine neuere Fallstudie: GROSS, MIRJANA: Die Anfünge des modemen Kroatien. Gesellschaft, Politik und Kultur in Tivil-Kroatien und Slawonien in den ersten dreifiig Jahren nach 1848. Wien, 1993. 2 Grundlegung mit ausfuhrlicher Diskussion der álteren und jüngeren Spezialliteratur sowie erster Archivalienauswertung: LENGYEL, ZSOLT K.: Österreichischer Neoabsolutismus in Ungarn 1849-1860. Grundlinien, Probleme und Perspektiven der historischen Forschung über die Bach-Ára. Südost-Forschungen, 56 (1997) 213-278. Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1-2. szám. 79-105.