Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: II. József „udvari” utazása, 1764 / 39–77. o.

46 Közlemények külön kellett egy-egy hátaslóról gondoskodni. Ellentétben I. Ferenc 1751. évi utazásával, amikor állomásonként 36 igás és 32 hátaslovat rendeltek meg, most a lista szerint 66 igásló kellett a kocsikhoz és négy hátasló. Ezeket a lovakat részben a postaállomásokról rendelték meg, ami a legolcsóbb és a szervezés tekintetében általában a legegyszerűbb megoldásnak bizonyult. A postamesterek számára mégis többször gondot jelenthetett, mivel a lovakat alkalmanként igen messziről rendelték meg, nemegyszer a Duna másik oldalán fekvő, távoli postaállomásokról vették kölcsön.

45 A fennmaradó részt a vármegyéknek kellett biztosítaniuk és kiállítaniuk az utazók számára (Landpferde). 1764-ben nyolc postamester kísérte a kocsikat. Feladatuk volt a váltólovak biztosítása, egy postatiszt pedig a vármegyei lovak fizetését intézte. Az utasok kiszolgálásában részt vett egy másik postatiszt és egy küldönc is, akik a levelek szállítását végezték. A kocsik kíséretét postalovasokra bízták, különösen a helyi lovakkal húzott kocsiknál. Egy személy a feszítőzabiánál lovagolt, és a főrangú kísérők kocsijánál is szükség volt egy előlovasra.

46 A kancellária az érintett vármegyéktől már 70 igás és 6 hátaslovat rendelt meg, sőt, az iraton belül is javították a számot: a hat hátas mellett 76 igás lóra volt szükségük, vagyis váltóállomásonként 82 lovat kellett a postamestereknek és az egyes vármegyéknek biztosítaniuk.

47 Emellett pedig Kőpatakon a nehéz hegyi emelkedőkhöz külön hátaslovakat kellett őfelsége és kíséretének rendelkezésére bocsátani; a hintók utasai valószínűleg lovon tették meg ezt az útszakaszt.

48 Az útviszonyok kérdése sem volt elhanyagolható szempont az utazásoknál. Az utak állapota különösen az esőzések és a tavaszi hóolvadásük miatt romlott. Kijavításuk gyakran többféle akadályba ütközött. Sokszor nem volt tisztázott, hogy egy-egy útszakasz kinek a joghatósága alá tartozik, ki állja a költségeket.

49 A jó minőségű utak viszont gyors és megbízható továbbjutást biztosítottak, így erre különösen figyeltek az útvonal kijelölésekor.

50 A Pozsonyból a bányavárosokba vezető út régóta használt és forgalmas volt, ezért nem kellett azzal számolni, hogy a látogatásra teljesen új utat kellene készíteni.

51 Mivel azonban hegyek között húzódtak, ezért gyorsabban romlott az állapotuk. így a királyi leirat felszólította az érintett Pozsony, Nyitra, Bars és Hont (majd később Zólyom) vármegyéket és a Selmecbányái főkamaragrófot, hogy javíttassák meg az utakat és hida1769/11., HHStA Habsburg-Lothringisches Familienarchiv, Hofreisen (- Hofreisen), Kt. 7. fol. 700., KA HKR 1772-77-1, Arhivele Na^ionale Timisoara, Comandamentul General Bánáfean (= ANT CGB) XIX/2. 1767. fol. 4. 45 HKA Österreichisches Kameráié (= ÖK) Fasz. 32. rote Nr. 1814. „Hofreisen und dahin einschlagende Agenda". 1764. VII. Nr. 37. fol. 82. von Paar föpostamester levele, 1764. júl. 12. 46 MOL A 35 (Conc. exp.) 1764. VII. Nr. 17. (Függelék 6.) 47 Uo. (Függelék 7.) és MOL C 42 (Mise.) Fasc. 85. Nr. 592. fol. 425. 48 MOL C 42 (Mise.) Fasc. 85. Nr. 592. fol. 459.1764. ápr. 30. 49 MILLER, R.: i. m. 67-70., EMBER GYŐZŐ: A közlekedés javítása. Magyarország története, 1686-1790. Főszerk.: EMBER GYŐZŐ-HECKENAST GUSZTÁV. Bp., 1989. IV. k. 669-673, itt 670. Vö. GRÁFTK IMRE: AZ áru útja a szállítás forradalma előtt. Ethnographia, 94. (1983) 1-35. itt 4-5. és FAZEKAS CSABA: Útviszonyok, úthálózat és városok a 18. századvégi Magyarországon. Közlekedéstudományi Szemle, 42. (1992) 308-318. itt 308-309. 50 MILLER, R.:i.m. 72. 51 Ennek ellentmond a Wienerisches Diarium 1764. augusztus 29-i számában megjelent tudósítás, amely szerint Körmöcbánya körzetében az utak egy részét Körmendy Antal városbíró és bányamester felügyelete mellett teljesen újonnan építették. WD 1764. Nr. 69. 1764. aug. 29.