Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Tuza Csilla: Buda polgármesterei, 1686–1783 / 23–38. o.

Tuza Csilla: Buda polgármesterei, 1686-1783 35 vádak alól, azonban 517 Ft 51 krajcárral nem tudott elszámolni, és ezt az összeget be kellett fizetnie a városnak. Végül tisztázta magát, és még ebben az évben polgármesterré választották. Polgármesterként azonban nem csupán a jó hírét öregbítette a városnak. Budán a polgárok körében igen népszerű volt, azonban túlságosan is elragadtatta magát, és egy uralkodói utasítás felolvasásakor kijelentette a tanácsülésen: „Befehl hin, Befehl her, der kaiser hat uns nichts zu befehlen, noch vorzuschreiben, wir seyn Herrn vor uns, der kaiser kann befehlen, was er will, und wir thun, was wir wollen."

49 Erre azután már az uralkodó is ellene fordult, és amikor Dillmann tanácsos ismét megismételte Vánosy ellen a sikkasztás és az idegen joghasználat vádját, kérve Vánosy felfüggesztését, az uralkodó is hozzájárult ehhez. Dillmannál már említettük a rácokkal való vitát, nyilvánvaló, hogy személyes ellentét vezette Vánosyval szemben, és az eddigi vádakkal szemben még a polgármestersége alatt elkövetett visszaéléseket is felsorakoztatta. A vádpontok a következők voltak: 1. Polgármesteri hatalmával visszaélve tanácsosokat zárt ki az ülésről. (Pl. Depré Ferencet, a későbbi bírót felpofozta és saját kezűleg dobta ki a teremből. Deppré olyan sérüléseket szenvedett, hogy orvost kellett hívni hozzá.)

50 2. Káromkodott és perlekedett a jezsuita atyákkal. 3. Nem fogadott el saját kezűleg írt végrendeletet, csak amit a városi jegyző írt és a polgármester hitelesített. 4. 1728-ban 600 Ft-ot sikkasztott el a várostól, áron aluli boreladással. 5. A városi sörházat 7500 Ft-ért árendába adta.

51 6. 2000 Ft-ot elsikkasztott a város őfelségének fizetendő adójából. 7. Önhatalmúlag pereket halasztott. Szerepelt a vádpontok közt az is, hogy a város nevében saját hasznára kölcsönöket vett fel. Dillmannak nem volt tudomása arról, mennyit és pontosan mikor, bizonyítani sem tudott semmit, ezért ezt a vádat elejtették. Azonban a többi vádpont is elég volt ahhoz, hogy Vánosyt megfosszák polgárjogától, és száműzzék Budáról. Feltűnő, hogy a város ennek ellenére nem támogatta Dillmannt, és kérvényekkel ostromolta az uralkodót, hogy engedélyezze Vánosy hazatérését.

52 Végül az uralkodó 1735-ben engedélyezte a perújrafelvételt. Dillmannak nem sikerült korábbi tanúit felvonultatni, azok a tanácsosok, akik korábban Vánosy ellen vallottak, most mellette foglalnak állást, így pl. Depré nem emlékezett arra, hogy Vánosy őt valaha is felpofozta volna. Vánosy sem emlékezett semmire, így végül 1735. május 25-én a tanács tagjai egyértelmű nyilatkozatot tettek ártatlansága mellett, így a pert felmentéssel fejezték be.

53 Vánosy felesége is méltó volt ura botrányos hírnevéhez, évekig zajlott a pere Buda város tanácsa előtt, mivel Zsuzsanna asszony igen komolyan, tettleg bántalmazta Pichler Andrásnét. 49 GÁRDONYI A.: i. m. 226. p. 50 MOL E 210 7. cs. 8. t. No. 32. 51 Sauttermeister Frigyesnek és saját magának. MOL E 210 7. cs. 52 Vánosy Székesfehérvárra települt át, ahol testvére, Vánosy Lőrinc élt. Vánosy felesége még az 1730-as évek végén is szerepelt Fehérvár összeírásaiban adófizetőként, valószínűleg férje ekkor már nem élt. MOL E 156 Fehérvár. 53 A per és a tanúkihallgatás teljes anyagára 1. MOL E 210 7. cs. 8. t. No. 71.