Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IN MEMORIAM - Szűcs László: Szinai Miklós (1918–1999) / 284–286. o.

In memóriám 285 Az alapvető emberi jogokat semmibevevő erők felülkerekedése idején — egyéni eg­zisztenciális érdekeit félretéve — szembefordult a sötét erőkkel, csatlakozott a legbát­rabb, legkövetkezetesebb antifasiszta csoporthoz. A második világháború alatt a nem­zeti ellenállási mozgalomban való részvétele miatt 20 hónapot börtönben és fegyencszá­zadban, továbbá két évet zsidó munkaszolgálatban töltött. Letartóztatás, büntetőszázad, szökés és egészségének súlyos károsodása árán — utóbb, az említett helyeken szerzett betegsége következtében éveket töltött kórházakban, szanatóriumokban —, de 1945-ben egyenes derékkal, jogos önérzettel nézhetett szembe az új kihívásokkal. Pártmunkásként, majd filmgyári felelős beosztásában azonban egyre kényelmetle­nebbül érezte magát. A szigorodó és mind komorabb ötvenes évek felzaklatták humá­numát, az erőltetett, rosszul értelmezett internacionalizmus ellenhatásaként pedig fel­erősödött a magyar nemzeti kötődése, önérzete. Azonosulni tudott 1956 jogos törekvé­seivel: csak kevésen múlott, hogy 1957-ben nem zárták ki abból a pártból, amelynek il­legális harcosa volt a legnehezebb időkben. Az óriási társadalmi viharok, változások ébresztették fel benne az igényt a jelensé­gek, események okainak tudományos alaposságú megismerése, megértése iránt. Még az 1956-os események előtt, már felnőtt fejjel főiskolai, majd egyetemi történelmi, társa­dalomtudományi tanulmányokba kezdett. Az események — e szempontból — szeren­csés alakulása folytán ekkoriban (1957-ben) került a Magyar Országos Levéltárba, ahol az egyetemi tanulmányai kiegészítéseként egy rendkívül színvonalas kétéves felsőfokú levéltáros továbbképzésben vett részt. Mindezek — és az ő önmagával szembeni igé­nyességének — eredményeként rövid időn belül megbecsült, kitűnő levéltárossá vált. Kollégái részéről megbecsültségét növelte, hogy az 1956 utáni évek megmerevedett, fa­gyos légkörének oldásában, az Országos Levéltáron belül, de mondhatni az egész le­véltári területre kiható kezdeményező, kiemelkedő szerepet vállalt. Harcolt azért, hogy az 56-os szerepük folyamányaként a levéltárakba száműzött egyetemi tanárok, oktatók, a politikai élet egyes volt szereplői értelmes feladatokat kapjanak, és munkásságukkal pezsgést vihessenek a múlt századi és az ötvenes évek abszolutizmusából ötvöződött konzervatív levéltári életbe. Mindeközben a belügyminisztériumi levéltár referenseként és levéltáros történész­ként is maradandót alkotott. Tizenkét évi országos levéltári munkálkodása alatt mintegy háromezer iratcsomó iratanyagot rendezett és tizenkét és félezer fascikulusnyi irat­mennyiségről készített repertórium szintű jegyzéket. A Magyar Országos Levéltár és a hazai levéltárak újabbkori irategyütteseiben való alapos tájékozódása után, illetve ezzel párhuzamosan 1964-től kezdve ismételten vég­zett történelmi tárgyú kutatásokat a bécsi National Bibliothekben, a Haus-, Hof- und Staatsarchivban, Münchenben a Bayerisches Hauptstaatsarchivban, az Institut für Zeit­geschichteben, később, 1993-ban akoblenzi Bundesarchivban. Levéltárosi pályájának csúcsát a majd nyolc éves, 1973-1980 közötti bécsi kikül­detése jelentette. A hivatalos magyar levéltári delegáció vezetőjeként a bécsi volt közös levéltárakban őrzött magyar vonatkozású dokumentumok feltárása és mikrofilmeztetése terén jelentős munkát végzett. A Haus-, Hof- und Staatsarchivban a magyar történelem legfontosabb külföldi forrásegyütteséből több mint két és félmillió pagina iratanyagot választott ki, rendezett és jegyzékeit a mikrofilmezés előkészítése jegyében, és küldött

Next

/
Thumbnails
Contents