Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - BESZÁMOLÓ - Gecsényi Lajos: A Magyar Országos Levéltár 1998. évi tevékenysége / 247–278. o.

254 Beszámoló A felszámolt/végelszámolt gazdasági társaságok maradandó értékű iratainak levél­tári átadásra előkészítésével kapcsolatban 73 alkalommal szálltak ki 81 szervhez. A ki­szállások a munka jellegénél fogva tetemes időráfordítást igényeltek, ezért a preventív kiszállások esetében elmaradás mutatkozik. A tervezett 40 helyett 27 valósult meg, az államosítás előtt keletkezett — 1988/89-ben felmért — iratok sorsának figyelemmel kí­sérésére pedig még ennél is kevesebb energia jutott. Néhány kivételtől eltekintve ez utóbbi gyakorlatilag áthúzódott 1999-re. Terven felül elkészült a preventív kiszállások alkalmával felveendő jegyzőkönyvek formanyomtatványa, mind a tartós állami tulajdonú részesedéssel működő gazdasági társaságok, mind a privatizált vállalatok állami időszakban keletkezett iratainak el­lenőrzéséhez. Az 1998 őszén bekövetkezett átszervezések és változások következtében a korábban kiemelt figyelemmel kísért ÁPV Rt.-vei és az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Iro­dával fennálló kapcsolataink rendszertelenné váltak. Összességében megállapítható, hogy a gyűjtőterületi tevékenység jogszabályoknak megfelelő módon (és nem utolsósorban a Levéltár érdekében) történő ellátása a közi­gazgatásban folyamatossá vált átszervezések, a gazdaság permanens átalakulása — amelyeket a levéltárosok, nem kis részben az elmúlt évek erős fluktuációja és a korábbi feladata-elmaradások miatt, csak nagy erőfeszítéssel tudnak követni — méginkább in­tenzívebb, igazgatási, jogi, levéltári ismereteket kívánó feladattá vált. Az új gyűjtőköri szervjegyzékek alapján az V. és VI. osztályokon is minél előbb súlyozott középtávú ter­vet kell készíteni az átfogó ellenőrzések ütemére és sorrendjére, hiszen hiteles adatok hiányában nem csupán az iratpusztulás lehetséges veszélye növekszik, de az állomány­gyarapítás is alkalmivá válhat. A (IV.) Gazdasági szervek osztálya esetében a konzultá­ciós megkeresések rendkívüli növekedése nyomatékosan jelzi azt a hiátust, amely a ma­gángazdaság kialakulása nyomán az iratkezelés/iratmegőrzés területén kialakult. Belátható időn belül még világosabban tisztázni kell, hogy a magángazdaságban med­dig terjedhet a Magyar Országos Levéltár „gyakorlati" kompetenciája. A levéltári törvényből adódó feladatok — a kereskedelmi forgalomban lévő mara­dandó értékű iratok figyelemmel kísérése, megvásárlása, védetté nyilvánítása — végre­hajtása jelentős időráfordítást igényeltek: 60 antikváriumot figyeltünk, 44 aukció anya­gát néztük át, ami 14 633 tételt jelentett, annak érdekében, hogy a megvásárlásra vagy védettségre javaslatot tudjunk tenni. Az esztendő tavaszán az addig rendelkezésre álló korábbi tapasztalatok elemzésével igyekeztünk a megfelelő stratégiát kialakítani. Ennek egyik részeleme volt az a megegyezés, hogy a jövőben az antikvárium tulajdonosának nevére védjük le még árverés előtt az iratokat, és ezzel a további vita elkerülhető. A vé­dettségi eljárások korábban függőben maradt ügyeinek felülvizsgálatát a tervvel ellen­tétben csak részben tudtuk lezárni, néhány ügy 1999-re áthúzódik.

Next

/
Thumbnails
Contents