Levéltári Közlemények, 70. (1999)
Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - BESZÁMOLÓ - Gecsényi Lajos: A Magyar Országos Levéltár 1998. évi tevékenysége / 247–278. o.
254 Beszámoló A felszámolt/végelszámolt gazdasági társaságok maradandó értékű iratainak levéltári átadásra előkészítésével kapcsolatban 73 alkalommal szálltak ki 81 szervhez. A kiszállások a munka jellegénél fogva tetemes időráfordítást igényeltek, ezért a preventív kiszállások esetében elmaradás mutatkozik. A tervezett 40 helyett 27 valósult meg, az államosítás előtt keletkezett — 1988/89-ben felmért — iratok sorsának figyelemmel kísérésére pedig még ennél is kevesebb energia jutott. Néhány kivételtől eltekintve ez utóbbi gyakorlatilag áthúzódott 1999-re. Terven felül elkészült a preventív kiszállások alkalmával felveendő jegyzőkönyvek formanyomtatványa, mind a tartós állami tulajdonú részesedéssel működő gazdasági társaságok, mind a privatizált vállalatok állami időszakban keletkezett iratainak ellenőrzéséhez. Az 1998 őszén bekövetkezett átszervezések és változások következtében a korábban kiemelt figyelemmel kísért ÁPV Rt.-vei és az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Irodával fennálló kapcsolataink rendszertelenné váltak. Összességében megállapítható, hogy a gyűjtőterületi tevékenység jogszabályoknak megfelelő módon (és nem utolsósorban a Levéltár érdekében) történő ellátása a közigazgatásban folyamatossá vált átszervezések, a gazdaság permanens átalakulása — amelyeket a levéltárosok, nem kis részben az elmúlt évek erős fluktuációja és a korábbi feladata-elmaradások miatt, csak nagy erőfeszítéssel tudnak követni — méginkább intenzívebb, igazgatási, jogi, levéltári ismereteket kívánó feladattá vált. Az új gyűjtőköri szervjegyzékek alapján az V. és VI. osztályokon is minél előbb súlyozott középtávú tervet kell készíteni az átfogó ellenőrzések ütemére és sorrendjére, hiszen hiteles adatok hiányában nem csupán az iratpusztulás lehetséges veszélye növekszik, de az állománygyarapítás is alkalmivá válhat. A (IV.) Gazdasági szervek osztálya esetében a konzultációs megkeresések rendkívüli növekedése nyomatékosan jelzi azt a hiátust, amely a magángazdaság kialakulása nyomán az iratkezelés/iratmegőrzés területén kialakult. Belátható időn belül még világosabban tisztázni kell, hogy a magángazdaságban meddig terjedhet a Magyar Országos Levéltár „gyakorlati" kompetenciája. A levéltári törvényből adódó feladatok — a kereskedelmi forgalomban lévő maradandó értékű iratok figyelemmel kísérése, megvásárlása, védetté nyilvánítása — végrehajtása jelentős időráfordítást igényeltek: 60 antikváriumot figyeltünk, 44 aukció anyagát néztük át, ami 14 633 tételt jelentett, annak érdekében, hogy a megvásárlásra vagy védettségre javaslatot tudjunk tenni. Az esztendő tavaszán az addig rendelkezésre álló korábbi tapasztalatok elemzésével igyekeztünk a megfelelő stratégiát kialakítani. Ennek egyik részeleme volt az a megegyezés, hogy a jövőben az antikvárium tulajdonosának nevére védjük le még árverés előtt az iratokat, és ezzel a további vita elkerülhető. A védettségi eljárások korábban függőben maradt ügyeinek felülvizsgálatát a tervvel ellentétben csak részben tudtuk lezárni, néhány ügy 1999-re áthúzódik.