Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Rácz György: Kiss Gábor–Tóth Endre–Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1999 / 221–227. o.

226 Irodalom gészeti és okleveles adatokat hozza összhangba a szóbeli hagyományokon alapuló legendás híradásokkal. Föntebb már volt szó arról, hogy a kötet tankönyvként is funkcionál, és ezt nemcsak kiállítása, hanem a történeti források használhatóságának és ezek teljes kritikájának, információértük megállapításának biztos felismerése módszertanilag is indokolja. Az „Ókor a középkorban" című fejezetben Tóth Endre mesteri elemzéssel szűrte ki a többnyire megbízhatatlannak tartott forrástípusokból a valóságmagot, hogy aztán rávilágítson a legendaalakulás folyamatára is. Miért írta krónikájában Kézai Simon azt Sabariáról, amit írt, holott első olvasásra értelmetlennek tűnik minden adata? Mi lehet a 11-13. században feltűnő pannonhalmi Szent Márton születés-hagyományok mögött? Birtokolta-e Sabariát a pannonhalmi monostor, miként azt egy 1102-ből való pápai oklevél állítja? Mindezekre a kérdésekre elfogadható hipotéziseket ad a szerző, megoldásul olykor több lehetőséget is kijelölve az olvasó számára. Pannonhalma és Sabaria Szent Mártonért folytatott küzdelmének megrajzolásában a szerző úgy vélekedik, hogy a kétségtelenül savariai (szombathelyi) születésű tours-i Szent Márton pannonhalmi tartózkodását, majd fokozatosan születéslegendáját a bencések tudatosan „ápolták" és a Sabaria elnevezést a középkorban csak másodlagosan vitték át mesterséges helynévadással Pannonhalmára, illetőleg az ott fakadó forrásra. Amennyiben ezt elfogadjuk — márpedig minden adat arra utal, hogy a 13. századig így volt, ezután a pannonhalmi bencések talán a Szombathelyt birtokló győri püspök kezdeményezésére felhagytak a legenda tudatos ápolásával —, és összekapcsoljuk a Gizellahozomány kérdésével, akkor továbblépve megoldást kaphatunk egy eddig kellőképpen nem tisztázott problémára is, nevezetesen arra, hogy miért pont azon a helyen alapította Géza fejedelem az első magyar bencés apátságot, ahol ez felépült? Ha nem létezett semmilyen Szent Márton-hagyomány a hegyhez kapcsolódva a bencések megjelenése előtt, akkor nem elégséges magyarázat a kedvező földrajzi adottság. Az uralkodói udvarhoz kötődő Szent Márton titulus, mint birodalmi védőszent tudatos politikai tartalmat is hordozott, ezért logikus lépés lett volna az első monostort helyileg is egy Szombathely környéki dombra telepíteni. Annak, hogy ez mégsem így történt, bizonyára az lehetett az oka, hogy a monostor alapításakor — amelynek pontos idejét nem ismerjük, a pannonhalmi kiváltságlevél szerint a monostort még István atyja kezdte el (ab genitore nostro incepto) — a Nyugat-Dunántúl jogi státusa még bizonytalan volt, hiszen birodalmi szempontból a magyarok a német területeket egyszerűen megszállták. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy a Gizellával legalizált három város egyike sem lett püspöki székhely, holott erre mindegyik, de szakrális múltja miatt Savaria különösen alkalmas lett volna. A legnyugatibb magyar püspöki székváros a birodalom keleti határán levő városban, Győrben alakult meg, már a pannonhalmi monostor alapítása után. Pannonhalma környékének régészeti leleteiben a 9. században bekövetkező törés is arra mutat, hogy ez a vidék már a Karoling-Birodalom határán kívül esett. A bencések Szent Márton-hegyi megtelepedésének oka tehát valószínűleg abban rejlik, hogy ez a hegy egy olyan területre esett, amely már nem volt része a birodalomnak, a 10. században kétségtelenül az Árpádok uralmi szférájának számított, és nem hozományként került a birtokukba, mint például Savaria. A könyvben minimális a sajtó(szépség)hiba található (mentesítő helyett menetesítő /12./; király helyett királ /89./; 88. kép biztosan elírás /94./; a jaki templomot nem