Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Rácz György: Kiss Gábor–Tóth Endre–Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1999 / 221–227. o.

Irodalom 223 szokást követve a hetipiaci napjáról Szombathelynek nevezte el. A több magyarországi Sombathely közül a Vas vármegyei (Sabaria) először 1288-ban bukkan fel írott forrásban, de neve jóval ezt megelőzően keletkezhetett. Jól bizonyítja ezt az, hogy a szombat hetipiacú helyek latin megjelölésére elószetetettel alkalmazták a Sabaria elnevezést (a latin sabbat = szombat szóval való összecsengése miatt is). így fordulhatott elő az a furcsa eset, hogy Nagyszombat nevének latin változataként előbb alkalmazták rá a Sabariát, mint magára a vasi Sabariára. A város német Stein am Anger nevét pedig 1392-től említik a források, és ma is ez az osztrák elnevezése. Ez minden bizonnyal a település nyugati határán egykor állt, ma már azonosíthatatlan római kőfaragványtól származik, és ez adta valószínűleg a település egykori eredeti magyar köznyelvi nevét, a Kőt is. (A város nyugati területének neve ugyanis a középkor végétől adatoltan Kő volt.) A várostörténeti monográfia-sorozat ókori és középkori történetet feldolgozó jelen kötete azonban címén és római eredetén kívül semmiben sem követi a nagy római történetírót, Liviust, aki — mint köztudott — inkább művész volt, mint történész: a szép mesék, a magasztos eszmék és a drámaiság kedvéért gyakran feláldozta az igazságot. Ezzel ellentétben a kötet szerzői a történeti források és forrástöredékek apró darabkáinak gondos egymás mellé illesztésével és néhol hipotéziseikkel kiegészítve rajzolták meg e nyugat-dunántúli város korai történetének nyers egyszerűségét. A Savaria-Szombathely monográfia első kötete pontosan úgy készült el, ahogy egy tudományos várostörténeti monográfiát tudományos kritériumok alapján el kell készíteni. Egy város történetének eredményes vizsgálata csakis a források számbavételével kezdődhet meg. Első lépésben ezért a szerzők összegyűjtötték a városra vonatkozó forrásokat és azokat külön kötetben publikálták. (TÓTH ENDRE-ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS: Források SavariaSzombathely történetéhez. A római kortól 1526-ig. Szombathely, 1994.) A forrásgyűjteményben 224 írott emléket tártak fel. A római emlékek számbavétele könnyebb volt, gyűjtésük már a középkor végén megkezdődött. Az antikvitás gazdag írott és tárgyi emlékeivel magyarázható, hogy a császárkori város történetét nagyobb előmunkálatokra támaszkodva lehetett megírni, mint a középkorit, amivel kapcsolatban olykor az alapkutatásokat is ebben az összefoglaló munkában kellett elvégezni. A meglévő forrásanyag feldolgozása régészeti kutatásokkal is kiegészült. A Szent Márton-templom és a hozzá tartozó temető 1984-1992 között végzett feltárása nélkül nem lehetett volna hitelesen megírni a korai középkor történetét. Bár a magyar városok közül elsőként tudományos igénnyel Szombathely történetét dolgozták fel, Schoenvisner István 1791-ben megjelent munkája is jobbára csak a római kort tárgyalta. A középkori oklevelek nagy részének feltáratlansága miatt várható, hogy a jövőben az Árpád-kort követő időszakból kerülnek még elő Szombathelyre vonatkozó források, de így is szinte hihetetlen, hogy ennyi mindent lehet tudni egy olyan település történetéről, amelynek nem maradt meg a középkori levéltára, és amely ritkán jutott jelentősebb szerephez az ország történetében. Az ókori részből megtudhatjuk, hogy a Claudius császár által Pannoniában legkorábban alapított római város közigazgatási feladatokat látott el. A tartományi gyűlés és a császárkultusz központja, a 4. században pedig helytartói székhely is volt. Az ókori város császárkori képe, úthálózata, élete, lakói és azok hitvilágának szuggesztív megrajzolása után a továbbiakban részletesen olvashatunk arról, hogy a 8. század utolsó évtizedétől Sabaria a Karoling-birodalomhoz tartozott és a 9. század elején Felső-Pannónia