Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - D. Tóth Béla: A börtönügy levéltári forrásai a Magyar Országos Levéltár irataiban / 205–215. o.

D. Tóth Béla: A bőrtönügy levéltári forrásai a Magyar Országos Levéltárban 205 *** Időhatárunk, amely a történeti források bemutatásának kezdetét jelzi, a 18. század utolsó harmada. Az az időszak, amikor Mária Terézia 1768-ban elkészítteti az új bünte­tőtörvénykönyvet, illetve amelyiknek a bevezetésére a Habsburg birodalomban — Magyarország kivételével — 1769-ben került sor. Ez a törvény ugyanis először írta elő az állam által fenntartott büntetésvégrehajtási intézetek, köztük a börtönök, dologházak létrehozását. Még Mária Terézia uralkodásának idején felépült az első dologház Pozsony vármegyében, Szempcen, amellyel a hiányzó munkaerő pótlását is igyekeztek megoldani a különféle gazdaságokban, manufaktúrákban. 11. József büntetőtörvény­könyve, amelyet pár évig Magyarországon is alkalmaztak, a szabadságvesztést tartja a legfőbb büntetési formának, ez pedig feltételezte az ezt szolgáló intézmények létrehozá­sát. Magyarországon, II. József törvénykönyvére is figyelemmel épült be az országgyű­lés által 1795-ben kiküldött bizottság javaslataiba a szabadságvesztés büntetés mint leg­főbb büntetési forma. A Mária Terézia-féle büntetőtörvénykönyv előkészítésével kap­csolatban a Magyar Országos Levéltár nem őriz összefüggő irategyütteseket. Sem a Kancellária, sem a nádor(ok), sem a rövid ideig működő vagy egyáltalán össze sem hí­vott országgyűlések anyagában érdemi iratot a börtönökkel kapcsolatban nem találha­tunk, bár ekkor már a korszak eszmei áramlata — a felvilágosodás — gyakorlati meg­valósításának kérdései vissza-visszatérő témája az országgyűlési felszólalásoknak is. A Magyar Kancellária levéltára őriz egy olyan vegyes tartalmú gyűjteményt, amely az 1790-1848 közötti magyar országgyűlések által tárgyalt témákra vonatkozik. Ezek az iratok általában a kancellária elnöki vagy általános iratainak a mellékletei voltak, így témánkat érintően is tartalmaznak, illetve tartalmazhatnak iratokat. Az Acta Diaetalia 1790-1848 nevű állag az A 96 törzsszámot viseli és 42 csomót alkot. Ezek közül az 5­7. csomó (L/3, L/4.) tartalmazza az 1825-1827. évi országgyűlés országos bizottságá­nak az igazságszolgáltatás felülvizsgálatára vonatkozó iratait. A 23-24. csomók (III./3) pedig 1829-1847 közötti időszakról őrzik a Diaetalis bizottság munkálatait a büntető­törvénykönyvvel kapcsolatban. Az igazságszolgáltatással összefüggő iratokat őriznek a Batthyány Lajos nádor működési idejében (1751-1765) keletkezett vegyes tartalmú ak­ták (Archívum palatinale comitis Ludovici Batthyány, N 12, 4. csomó). Ugyancsak eb­ben a gyűjteményben őrzik a jogszolgáltatással kapcsolatos nádori működés iratait: így pl. mint az ország egyik rendes nagybírájának az iratait vagy a jogszolgáltatás irányí­tására kiadott bírói parancsokat. Ugyancsak ebben a gyűjteményben találjuk a nádornak mint a hétszemélyes tábla elnökének, illetve a jászok és kunok főbírájának a tevékeny­ségét őrző iratait is. Ezek között találunk a vármegyei börtönökkel, az ítéletek elleni fellebezésekkel kapcsolatos iratokat is (N 12., 35-41. csomó). Batthyány Lajos működését követően valamennyi helytartó, illetve nádor: Albert Kázmér szász herceg (1766-1781), Sándor Lipót főherceg (1790-1795), József főherceg (1795-1847) műkö­dési iratait tartalmazza a levéltár gyűjteménye, természetesen József főherceg nádori irataiból a legtöbbet. Valamennyiük viselte a hétszemélyes tábla elnöki, illetve a jászok és kunok főbírájának tisztét, így irataik között az erre vonatkozó tevékenységük iratai is bőséges számban találhatóak. Az iraegyüttesek jelzetei: Albert Kázmér helytartó iratai: N 13, 18-31., illetve 35-36. és 63-68. csomó; Sándor Lipót főherceg, nádor iratainak

Next

/
Thumbnails
Contents