Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - MÁLYUSZ ELEMÉR (1898–1989) : MÁLYUSZ-EMLÉKÜLÉS, MAKÓ - Kristó Gyula: Mályusz Elemér, a krónikakutató / 174–179. o.

Mályusz Elemér (1898-1989) 177 is.

5 Ez az — eredetileg a kommentárok bevezetésének szánt — munka magyar nyelven a Tudománytörténeti tanulmányok 5. köteteként az Akadémiai Kiadónál 1967-ben megjelent. Mindjárt első mondatában leszögezte Mályusz, hogy „tanulmányunk a szovjet olvasók tájékoztatására ... készült", majd nem sokkal alább újfent leírta: a jelen könyv „nem a magyar történelem problematikájában jártas szakemberek, hanem a szovjet olvasók és az orosz tudományos nyelvet értők, rólunk talán csak igen keveset tudó érdeklődők részére készült... Áttekintésünket, viszonylagos nagy terjedelme ellenére, a szakemberek szűkszavúan vázlatosnak fogják találni, mivel a középkori historiográfiánk fejlődését érzékeltetni hivatott tények mellett nem olvashatnak az előadásunktól eltérő véleményekről részletes beszámolót".

6 A mentegetőzés nem volt teljesen alaptalan, hiszen a nyomtatásban 200 oldalt meghaladó kötet alig harmada foglalkozott csak az előzményekkel (már a 15. századiakat is beleértve), s a könyv nagyobbik része Thuróczy életét vázolta fel, művének létrejöttét mutatta be, és a történetírót állította elénk. Mályusz Elemér ekkor még aligha gondolt arra, hogy a nagy terjedelmű bevezetést még nagyobb terjedelmű kommentáranyag fogja követni. 1960-ban jelent meg ugyanis a sorozatban E. Cs. Szkrzsinszkaja szerkesztésében Jordanes Geticafa, ahol egy oldalnyi szövegre majdnem négy oldalnyi terjedelmű magyarázat jutott. Ekkor Mályusz még jobbára csak a Thuróczy által önállóan megfogalmazott krónikarészt látta el kommentárokkal, azt, amelyet korábbi kutatásai alapján igen jól ismert. Az igazán nagy terjedelmet azonban nem ez, hanem a Thuróczy által átvett korábbi krónikaszövegek jegyzetei igényelték, vagyis azok, amelyeket jórészt 1960 után kellett elkészítenie. Szkrzsinszkaja kötete felbátorította, a sorozatot szerkesztő M. N. Tyihomirov pedig felhatalmazta Malyuszt arra, hogy ő is szabad kezet kapva terjedelmi korlátok nélkül dolgozzék. így végül is, miközben a teljes Thuróczy-krónika szövege gépírásban 318 oldalt töltött meg, a szövegmagyarázatok 1363 oldalt tettek ki (azaz Mályusz esetében egy szövegoldalra alig valamivel több mint négy kommentároldal jutott). Serkentette Mályusz munkakedvét, hogy Tyihomirov 1962-ben, amikor Budapesten járt, arra tett ígéretet: sorozatában mind oroszul, mind magyarul közzé fogja tenni a bevezetést, a szöveget és a kommentárokat. Erről a Századok című folyóirat is hírt adott.

7 Mályusz Elemér a 15. század előtti szövegek magyarázatához két évig igénybe vette egykori tanítványa, Fügedi Erik segítségét. A megfeszített munka meghozta eredményét: az 1363 oldalnyi kommentáranyag 1966-ra elkészült, ezt ugyan Tyihomirov már nem érte meg, de Mályusz semmi rosszra nem gondolva adta át a monumentális kéziratot 1966 őszén Moszkvában Z. V. Udalcovának, a neves bizantinológusnak. A hitet táplálta, hogy elkezdődött a magyar szöveg oroszra fordítása. Közben Mályusz Elemér magyarul számos olyan munkát tett közzé, amelyek — az 1967-ben publikált, eredendően a bevezetés funkcióját ellátó kötettől eltérően — immár részletekbe menően a 15. század előtti szövegekkel foglalkoztak. Ezek sorából a Századok 1966. évfolyamában megjelent terjedelmes tanulmánya, illetve 1971-ben az Értekezések a történeti tudományok köréből Új sorozat 58. köteteként napvilágot látott önálló 5 SURÁNYI BÁLINT: Vita Mályusz Elemér: Thuróczy János krónikája c. művéről. Történelmi Szemle, 4. (1961) 515-518.; MÁLYUSZ ELEMÉR: Megjegyzések. Uo. 519-524. 6 MÁLYUSZ ELEMÉR: A Thuróczy-krónika és forrásai. Bp., 1967. 7., 8. 7 Századok, 96. (1962) 939.